Vízvédelem a dorogi veszélyeshulladék-égetőben

Olvasóink értékelése: 0 / 5

Csillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktív
 

2015-07-20-án 12-en látogattunk el a Dorogi Veszélyeshulladék Égetőbe (Sarpi Magyarország Kft.). Két órát voltunk ott, másfél óra volt az eszmecsere, fél óra az üzemlátogatás. Az égető ügyvezető igazgatóján, Lágler Katalinon kívül, Pintér Gábor környezetvédelmi munkatárs és Harazin János laborvezető adott választ kérdéseinkre.

  Három témáról beszélgettünk. EGYIK: vízvédelem/vízkezelés + a 2004-es Duna-szennyezési eset tanulságai (+ a hasonló balesetek kivédése érdekében megvalósított beruházások). MÁSIK: az égetési menü kialakításának kérdései – mit, mennyit kell, lehet tudni ahhoz, hogy jó égetési menüt állítsanak össze (a lehető legkevesebb környezetterheléssel járó égetéshez). HARMADIK: BVM-es (BVM = Budapest Vegyiművek) hulladék égetésének tapasztalatai + szerepvállalás a maradék BVM-es hulladék égetésében. Az üzemlátogatást két cikkben dolgoztuk fel. Ez itt a vízvédelemről szól.

A 2015 július 20-ai üzemlátogatást megelőzően, öt hónapja, februárban jártunk az égetőben.

Akkor, ahogy mondjuk, egy iskolai tanteremben szokás, a padok egymás mögött álltak, kilátással az előtted ülő hátára. Most más volt a helyzet: az – amúgy trapéz alakú – asztalok úgy voltak egymás mellé állítva, hogy egy kört formázzanak. Aki valamit is ad a metafizikára/szervezet-lélektanra, tudja, ez a bizalomépülés jele.

 (Más kérdés, hogy igazándiból nem – is – tudjuk, a köralakba rendezett padok az egyesületi látogatásnak szóltak-e, vagy egy előző alkalomról maradtak úgy. Nem kérdeztünk rá, és a cikkfináléig már nem is fogunk. Majd legközelebbre kiderül – reméljük, ez marad a legizgibb kérdés a következő látogatásig égető-ügyben).

TÉMA: VÍZVÉDELEM

A júliusi üzemlátogatási kör fő témája mindegyik üzemnél a „vízvédelem” volt. Ez kb. azt jelenti: azt nézzük meg, miként éri el az adott iparvállalat, hogy a lehető legkevésbé terhelje meg működése közben a földi élet alapját jelentő főelemet.

 A látogatás első felében Pintér Gábor környezetvédelmi munkatárs avatott be minket annak részleteibe, mit jelent az égető esetében a vízvédelem.

Az égető tevékenysége pár mondatban

Pintér Gábor azok kedvéért, akik múltkor nem voltak itt, elmondta pár mondatban, mivel foglalkozik a Sarpi Kft. Veszélyes hulladékok ártalmatlanításával, évi 35 E tonna égetésére van engedélyük – ezt ki is használják az utóbbi években. Ezen kívül: foglalkoznak előkezeléssel, begyűjtéssel, hulladék fűtőértékének hasznosításával.

 ELŐKEZELÉS: ha alkalmas rá a hulladék, különválogatják a hasznosítható frakciókat (fa, műanyag, üveg, papír). Ha azok nem szennyezettek és elválaszthatók – pl. raklap, csomagolóanyag –, akkor ezeket hasznosító cégeknek eladják.

BEGYŰJTÉS: ha pl. egy ügyfelük megkeresi őket azzal, hogy égessék el több száz/ezer tonna hulladékát, de mellette van még neki, mondjuk, 300 kg akkumulátora/fémcsöve, akkor azt is elhozzák, hogy a partnernek ne kelljen vele bajlódni. Ilyenkor ők járnak el az ügyfél nevében (pl. kezelőt, hasznosítót keresnek). E körbe tartozik a lejárt szavatosságú kereskedelmi cikkek, illetve vámáruk megsemmisítése is. (Nagyságrend: évi 200 t)

 HULLADÉK FŰTŐÉRTÉKÉNEK HASZNOSÍTÁSA: ez a legfontosabb plusz tevékenységük: ipari gőzt és áramot állítanak elő az égetés közben felszabaduló energiával.

BEJÖVŐ/KIMENŐ VIZEK FAJTÁI, MENNYISÉGEI

Eztán tértünk rá a vízkezelésre. Először a bejövő és távozó vizek milyenségéről, mennyiségéről beszélt Pintér Gábor (szemléltetvén azt egy ún. vízforgalmi ábrával).

A vizek egy részét veszik, pl. az Erőműtől, a céllal, hogy felhasználják, pl. technológia vízként, jellemzően valamilyen tisztítási folyamathoz. Vannak olyan vizek, amelyeket a természet ad, csapadék, vagy talajvíz formájában. A beérkező hulladékoknak is van víztartalma, úgy 15 E m3-nyi. A bejövő vizek egy része a technológiába megy, más részük a vízgazdálkodási rendszerekbe.

 Ami víz bejön, ki is megy: pl. a kéményen, vízgőzként, vagy az erőműnek átadott ipari gőz formájában (a hasznosított hulladék fűtőértékének hőenergiájával megspékelve, gőzként). További jelentős tétel a tisztított/tisztítatlan szennyvizek, amelyek a Richter Gedeon Gyógyszergyár (RGGY) szennyvíztisztítójára kerülnek.

BEJÖVŐ VIZEK – SZOLGÁLTATÓKTÓL SZÁRMAZÓK

Kitértünk bővebben az egyes tételekre is.

 KAZÁNVÍZ – ezt azért veszik erőműtől (50 mm-es nyomóvezetéken érkezik), hogy a hőhasznosító kazánban a füstgáz magas hőmérsékletét lehűtse, egyúttal energiájának átadásával gőzzé alakítsa, így állítják elő az ipari gőzt.

 IPARI VÍZ – szintén az erőműtől jön (150 mm-es vezetéken), jellemzően a technológiában használják fel. Például: mésztej-bekeveréshez, tüzivíz-rendszerhez, nyári melegben tartályok hűtéséhez, gépkocsi-mosásra, parkgondozásra, stb. Kezelése: ipari gőz formájában továbbadásra kerül ez is.

 IVÓVÍZ – irodákban, mosdókban használják fel (80 mm-es vezetéken érkezik), pl. ivóvízként, mosdóvízként. Kezelése: használat után szennyvízkezelésre kerül – egy saját tisztítóberendezésen való átvezetés után a RGGY szennyvíztisztítójára megy a víz.

BEJÖVŐ VIZEK – TERMÉSZETIEK

CSAPADÉKVÍZ – Szórnak az adatok – mondta Pintér Gábor –, 2010-ben 12 E m3 volt a csapadékvíz-mennyiség, de az idei év szárazabb lesz.

 Jelenleg a csapadékvizet a 2004-es Duna-szennyezéses havária miatt született felügyelőségi kötelezés értelmében nem bocsát(hat)ják ki a telephelyről. Hiába tiszta ez a víz – akkor egy olyan határozat született, az égetőműből semmilyen vizet nem lehet kibocsátani közvetlenül a természetbe. Így ezt a vizet is – bár ki van építve rá a külön gyűjtőrendszer –, a RGGY szennyvíztisztítójára küldik.

 Megtudtuk: szeretnének a felügyelőséggel megegyezni, ha a területről nem is bocsátják ki a csapadékvizet, de felhasználnák vagy a gépkocsi-mosóba, vagy tisztításra, locsolásra (mert pazarlás a szennyvíztisztítóba küldeni).

TALAJVÍZ – Elsősorban a monitoringozása zajlik, 29 talajvízfigyelő-kút van az égető területén elszórva. Az üzemterületi talajvizet egy termelőkúttal ki is emelik, és az szintúgy a RGGY szennyvíztisztítójába kerül.

RÉTEGVÍZ – Van egy 2004-ben lezárt, utógondozás alatt álló hulladéklerakójuk, ebből rétegvizet vesznek ki. Ebben korábban az égető salakja és filter-pora lett elhelyezve, most betonszarkofággal van lezárva.

 Hogy a Duna felé haladó rétegvíz ne mossa a hulladéklerakó oldalát – ami egyébként vízzáró kialakítású –, ezt a vizet kiveszik (a talajvizet, ami a Duna felé áramolva útba ejti a salaklerakót).

 – Ez a víz tiszta, engedéllyel fel is használjuk ipari, illetve tüzivízként (oltásra, hűtésre, locsolásra). Nem nagy mennyiség – magyarázta Pintér Gábor.

„HULLADÉKVÍZ” – HULLADÉKOK VÍZTARTALMA

Az égetendő hulladékoknak is van több-kevesebb víztartalma (pl. az iszapoknak – szennyvíziszap, galvániszap stb. – sok, de a szilárd hulladékoknak sem elhanyagolható). Égetéskor ez elég ugyanúgy, mint bármi más, ami a kemencébe kerül. A biztonságos égetés szempontjából a víztartalom nem igazán számít, de számolni kell vele, pl. az égetési menü összeállításakor. Az ipari beszállítók közül a víztartalmas hulladék a legjellemzőbb a gyógyszeriparra, festékiparra (festékes-vizes emulzió), illetve az autógyártásból, vegyipar, származó hulladékokra.

KIMENŐ VIZEK (gőzként, szennyvízként)

Ami bemegy az égetőbe, távozik is. Többféleképpen.

 Az ERŐMŰNEK ÁTADOTT GŐZMENNYISÉG „forrása” a hő-hasznosító kazán, az átadási mód pedig egy 150 mm-es vezeték. Az átadott ipari gőznek többféle paraméternek kell megfelelnie, mérik a pH-ját (keménység), vezető-képeségét, illetve az ún. TOC számát (összes szerves kötésben lévő széntartalom).

 A telített vízgőzként az – 1200 mm átmérőjű – KÉMÉNYEN KERESZTÜL TÁVOZÓ GŐZMENNYISÉG sem kevés. Pontosan lehet tudni, mennyi az annyi, mert az a kéményben található berendezés, amely a kibocsátásokat szondázza, egyúttal a füstgáz gőztartalmát is méri, amiből kiszámítható a távozó vízmennyiség.

SZENNYVÍZ

A szennyvíz különféle módokon keletkezik: mosásokból, csapadékvízből, takarításokból…

SZENNYVÍZ – egy 110 mm átmérőjű nyomóvezetéken megy ki az égetőből, méghozzá a RGGY szennyvízkezelőjére. Az átadás előtt meg kell mérnie az égető laborjának – többek közt – a következő paramétereit: pH, vezetőképesség, KOI (kémiai oxigén igény = arra ad választ mennyi szerves anyag van a vízben), nitrogén-, sótartalom.

 – Az égető jellemzően általános vízkémiai paramétereket vizsgál – magyarázta a környezetvédelmi munkatárs –, ami arra jó, hogy megmondja, nem érintkezhetett hulladékkal a szennyvíz, s így az átadási feltételeket igazolni tudjuk a RGGY és a felügyelőség felé. Megtudtuk, az átadott szennyvíz paramétereit a saját laboratóriumon túl, negyedévente, egy akkreditált labor is ellenőrzi (mérnek ilyenkor a szennyvíz általános vízkémiai paramétereire, nehézfémekre, illékony szénhidrogénekre, BTEX-re – benzol, toluol, etil-benzol, xilol).

 – Nem szokott probléma lenni – jelentette ki Pintér Gábor –, ez csak akkor fordulhatna elő, ha valami havária folytán – mint pl. 2004-ben –, a hulladékokkal érintkezne a szennyvíz. A következőkben, azt fogjuk majd bemutatni, milyen módon megyünk ennek elébe.

PASSZÍV VÉDEKEZÉSI PLATFORM

Mind az ún. passzív, mind az aktív védekezésnek az a célja, hogy a veszélyes hulladékok veszélyesanyag-tartalma teljes egészében ártalmatlanításra kerüljön – azaz se az égetés közben, se előtte vagy utána ne szennyezze meg a földet, vizet, levegőt. Mivel most a vízvédelem volt a téma, e szemszögből néztük át azokat a védekezési és megelőzési módszereket, amelyek segítségével az égetőben igyekszenek elejét venni a vízszennyezésnek.

PASSZÍV VÉDEKEZÉS

A PASSZÍV VÉDEKEZÉS fontos elemei a vegyszerálló szilárd üzemterületi burkolatok, melyek azt szolgálják, hogy a szennyeződések ne juthassanak be a földbe. Ugyanezért vannak az üzemterület legtöbb helyén zárt és fedett hulladéktárolók, illetve tárolják a folyékony hulladékokat zárt acéltartályokban.

 Kétkörös gravitációs vízelvezető rendszer van az üzemterület központi részén (az ábrán a téglalapon belül), ahol „manipulációkat végeznek”, merthogy, ott vannak a hulladéktárolók, lefejtők, kezelő-rendszer – itt lehet elméletileg elképzelni azt, hogy valami hiba vagy havária folytán hulladékkal szennyeződhet a csapadékvíz, magyarázta Pintér Gábor.  

 Az a csapadékvíz, mosóvíz, bármilyen víz, ami ezen a területen belül keletkezik, a szennyvízgyűjtő medencébe kerül. Azokat a vizeket pedig, amelyek a szorosan vett üzemterületen kívül keletkeznek, a csapadékvíz-medencébe gyűjtik.

(De egyelőre az itt felgyűlő csapadékvíz is a központi szennyvízgyűjtő medencébe megy, mert nem lehet kibocsátani azt a patakra a felügyelőségi határozat értelmében.)

 – További biztosításként – hangsúlyozta Pintér Gábor –, minden folyékony hulladéktároló terület alatt kármentő medencék lettek kialakítva. Ezek akkorák, hogy az esetben is fel tudják fogni a fölöttük lévő hulladék-mennyiséget, ha például azok egyszerre ömlenek ki az összes tároló-hordóból, tartályból.

 Megjegyezte, épp ez volt az egyik problémája a 2004-es szennyezésnek is: hogy a kilyukadt tartály alatt nem volt akkora térfogatú kármentő, amiben elfért volna az összes kifolyt hulladék.

Csapadékvíz-ügyben is létezik a „plusz biztonsági faktor”: arra az esetre, ha extrém mennyiségű csapadék hullana hosszú ideig, és ezt nem tudják kezelni a létező 3 csapadékvíz-gyűjtő medencével, kialakítottak egy 3500 m3-es vésztározót. Ennek a feladata az, hogy ha a három – túlfolyóval ellátott – csapadékvíz-tároló megtelne, ebbe tud azokból a fölösleg belefolyni. Ezzel képesek akár megoldani azt is, hogy ha például hetekig esik az eső, itt elfér, ami összegyűlik, nem kerül a patakra vagy a Dunára.

ÚJ ELEMEK 2004 UTÁN

Mohos Nádor Tamás (MNT) kérdése az volt az elhangzottakkal kapcsolatban: a 2004-es Duna-szennyezéshez képest (ekkor egy 1000 m3-es folyékony hulladékot tároló tartály kilyukadt, s végül legalább 50 m3 veszélyes anyag a Kenyérmezei patakon keresztül a Dunába is eljutott), mit tekinthetünk új elemeknek a felsoroltak közül.

 Megtudtuk, új elem a 3500 m3-es vésztározó. Szintén új elem a 2004-ben kilyukadt, 1000 m3-es folyékony hulladéktároló tartály helyére épített 4 x 300 m3-es tartálypark-rendszer (ami alá került egy 1200 m3-nél nagyobb kármentő), ez 2006-ban készült el.

 – 2006-ra készült el az új rendszer, azóta ez így működik, balesetmentesen – mondta a környezetvédelmi munkatárs. Pintér Gábor hozzátette, az új tartálypark modern, elektronizált. Ami pl. azt jelenti, hogy elektronikus szintérzékelő mutatja a vezérlőben lévő monitorokon a tartályokban lévő folyékony hulladék-szintjét, s ha mondjuk, a számítógép szintcsökkenést érzékel a tartályokban, akkor fény és hangjelzést ad vezérlőben… Vagy pl., ezt a részt is bekamerázták, ami azt jelenti, hogy a vezérlőben lévő monitorokon immár a tartályparkot is látni.

AKTÍV VÉDELMI RENDSZER

Az előbbiekben körülírt ún. passzív védekezési rendszer mellett, működtetni kell egy ún. aktív védelmi rendszert is. Ez különféle emberi tevékenységek végrehajtását jelenti a problémák megelőzése, illetve elhárítása érdekében.

 E rendszernek meghatározott eszközök, módszerek, tevékenységi protokollok alkotják a részeit, amit Pintér Gábor részletesen ismertetett.

    AZ ELHÁRÍTÁS, BEAVATKOZÁS SZEMÉLYI FELTÉTELEI:

- 24 órás üzemfelügyelet - azt jelenti, nincs olyan időszak, amikor legalább 4 szakember nincs az üzem területén.

- Műszaki ügyelet – az éppen dolgozókon kívül éjszaka és hétvégén műszaki ügyelet van.

- Saját laboratóriumi személyzet - fontos, hogy az égető maga tudja megvizsgálni a beérkező hulladékokat – ne kelljen órákat, napokat várni egy másik laboratórium vizsgálatára. Így tudnak saját információkat szerezni bármiről, ami nekik fontos.

SZERVEZÉSI INTÉZKEDÉSEK:

- Biztonsági Irányítási Rendszer.

- Intézkedési és havária tervek, ezek rendszeres gyakorlása – ezeket a hatóságok szigorúan számon kérik rajtuk; most is lesz pl. egy katasztrófavédelmi tervgyakorlat; a tűzoltókkal rendszeresen gyakorlatoznak.

 – Mondhatom – jelentette ki Pintér Gábor –, erről nem csak papírunk van, hanem komolyan vesszük, hogy ha gond lenne, tudjuk, mit kell tenni egy veszélyesebb helyzetben.

  EGYÉNI VÉDŐESZKÖZÖK, KÁRMENTŐ ESZKÖZÖK

Fontosak az egyéni védőeszközök, amelyeknek létfontosságú szerep juthat egy-egy esetleges veszélyes helyzet kialakulása esetén. Ezek közül is a legfontosabbak, a kézi gázkoncentráció mérő műszerek, robbanásveszélyes vagy mérgező gázokhoz. Ugyanilyen nélkülözhetetlen eszköz probléma esetén az URH rádió, amelyen keresztül kommunikálni tudnak kárelhárítási helyzetben a munkatársak. Végül, igen fontosak a kármentesítést segítő eszközök, úgy, mint: felitató anyagok, körülkerítő hurkák, edényzetek, lapát, tömlő, szivattyú.

VESZÉLYESET-PÉLDA

MNT kérdése az volt: miként alakulhat ki olyan helyzet, amikor pl. mérgező gázokhoz kell egyéni védőeszköz?

– Pl., ha megsérül egy olyan hordó, amelyben mérgező anyag van – mondta Pintér Gábor. – Komoly probléma lenne – folytatta –, ha ilyenkor csak úgy odaállítana valaki intézkedni, nem lenne e helyzet megoldására olyan „forgatókönyvünk”, ami előírja minden szereplőnek, mit kell tennie.

 – Minden havária-terv – kis és nagy esetekre egyaránt – azzal kezdődik, hogy pontosan be kell azonosítani azt az anyagot, ami veszélyt okoz(hat)ott. Meg kell tudnunk ilyenkor, pl. egy kifolyt veszélyes anyag, hol, mit veszélyeztet, mennyire veszélyes stb. Ha pl. nem egyértelmű, milyen szennyezésről van szó, a laborosok feladata, hogy megállapítsák ezt. Ekkor veszik fel ők a védőruhát (egyéni védőeszközt), már ahhoz is, hogy megállapíthassák a szennyezés mibenlétét, mintát vegyenek, és a gázelemző készülékkel megállapítsák, mérgező anyagról van-e szó. Eztán lehet a megfelelő eljárás szerinti kármentesítést végrehajtani.

 – Ha pl. a kiömlött folyadék víz, a szivattyús autó oldja meg a helyzetet, de ha, mondjuk, mérgező anyag jelenlétét feltételezzük, akkor csak védőruhában lehet a kármentesítést is megkezdeni. Ennek kiderítésére használjuk adott esetben a kézi gázkoncentráció mérő berendezéseket – amikor feltételezhető, pl. az, hogy valamilyen oldószer okozott galibát.

 – De, hozzá kell tennem, most a protokollokról beszélünk, nem a napi gyakorlatról – jegyezte meg Pintér Gábor.

 – Ezek szerint pl. a kézi gázkoncentráció mérő berendezés inkább csak kötelező díszlet? – kérdezte MNT.

 – Nem, van praktikus használati funkciója is – mondta a környezetvédelmi munkatárs. – Pl. karbantartási időszakban, tartálytisztításkor, miután egy-egy tartályból kiszivattyúztuk a hulladékot, ezzel az eszközzel lehet felmérni azt, hogy az immár üres tartályban, milyen jellegű anyagok, milyen koncentrációban fordulnak elő. Ilyenkor a készüléket belógatjuk, megnézzük, mit mutat, és ha indokolt, akkor pl. csak védőruhában mehet be az az ember, akinek ott kell dolgoznia.

KÉRDÉSEK, FELELETEK

Ezzel lezárult a vízvédelmes téma bemutatása, a projektvezető indítványozta a jelenlévőknek, hogy kérdezzenek.

Egyik jelenlévő azt jelezte, emlékei szerint a 2004-es szennyezés után 2005-ben is volt egy patak-szennyezési ügy, amelyben az égetőmű is érintett volt.

 Pintér Gábor úgy fogalmazott, 2005-ben valóban volt egy patak-szennyezési ügy, és a 2004-es esemény után az égetőmű neve merült fel leghamarabb, de ehhez nekik nem volt közük, volt az üzemben e miatt rendőrségi vizsgálat is, az is ezt igazolta. Hozzátette, tudomása szerint, az égetőt leszámítva, legalább 4 ipari üzem bocsát ki csapadékvizet, vagy tisztított szennyvizet a Kenyérmezei patakra, nem beszélve a sok lakossági „becsatlakozásról”.

ÚJ TARTÁLYPARK A DUNA-SZENNYEZÉS UTÁN

A projektvezető kérdése az volt, mi volt vajon a fő tanulsága a 2004-es patak/Duna szennyezésnek?

Pintér Gábor szerint akként vonták le a tanulságot, hogy olyan rendszert építettek ki eztán, amelyben ennek az esetnek a megismétlődése kizárt. Nem a duplafalú tartályt (ami kilyukadt akkor) foltozták újra, hanem egy új tároló rendszert (4 db 300 m3-es acéltartály, amiről már esett szó) építettek, méghozzá akkora kármentővel, ami akkor sem telik be, ha mind a 4 db 300 m3-es tartály egyszerre hibásodna meg.

LABORVIZSGÁLAT A „HULLADÉKBÉKÉÉRT”

Ezzel kapcsolatban felmerült egy újabb kérdés. Az üzemlátogatók egyike azt kérdezte, ezekbe a 300 m3-es tartályokba gyűjtik/öntögetik össze azokat a vizes jellegű hulladék-folyadékokat, amelyek megférnek egymással békében?

– Ezekbe is – mondta Pintér Gábor. – De nem csak ezekbe, van egy másik, régebb óta meglévő tartálypark, oda is mennek a vizes, folyékony jellegű hulladékok. Összesen 14 tartály van most arra, hogy a különböző típusú folyékony hulladékokat a megfelelő módon külön tudjuk gyűjteni.

 – A folyékony hulladékok összeöntögetése (ahogy a kérdező fogalmazott), kicsit pontatlan megfogalmazás – pontosított a környezetvédelmi munkatárs –, hogy ennek mi a pontos menete, arról a laborvezető, Harazin János tud részleteket.

 Harazin János elmondta, a folyékony hulladékok mintázást követően (előminta – a hulladékátadó biztosítja) érkeznek az égetőbe, elvileg előre tudják, mi érkezik. De mielőtt bármilyen jellegű hulladékok közös tartályba kerülnének, a labor elvégez egy összeférhetőségi tesztet az egy helyre kerülő anyagokon, ami azt mutatja meg, megférnek-e egymással békében az adott folyékony hulladékok.

 (Ekkora lett ez a vízvédelemre fókuszáló cikk. Az üzemlátogatáson megtárgyalt további témákat egy másik cikkünkben mutatjuk be.)

MNT, NM

Szóljon hozzá!

Biztonsági kód
Frissítés

Ön itt van: Címlap ÜZEMEK Hulladékégető Vízvédelem a dorogi veszélyeshulladék-égetőben

Joomla! hibakereső konzol

Munkamenet

Profilinformációk

Memóriahasználat

Adatbázis lekérdezések