Stratégák gúzsba kötve

Csillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktív
 
 
[2009. márc. 29. 23:15]

A Hulladék Munkaszövetség március 25-én szakmai műhelymunkát szervezett a III. Nemzeti Környezetvédelmi Program hulladékos vonatkozásairól. A délután a részletek elemzésével indult, de mire besötétedett, az állami hivatalnokokat és a civileket is a tágabb összefüggések foglalkoztatták.

 

Szilágyi László a megbeszélésnek otthont adó HuMuSz elnöke bevezetőjében elmondta, hogy idén a hulladékos fronton fontos dokumentumok megszületése várható. A HuMusz szeretné, ha a Nemzeti Környezetvédelmi Program nem hibázná el a hulladékhierarchiát, vagyis a hulladék képződésének megelőzésére tenné a hangsúlyt. Idén kell elkészülnie az Országos Hulladékgazdálkodási Tervnek is. A HuMuSz-nak szívügye az érdemi társadalmi egyeztetés, ezért indul a műhelymunka.

 

Szilágyi László bevezetője
Szilágyi László bevezetője

 

Dr. Gergely Erzsébet, a KvVM Stratégiai Főosztályának vezető-helyettese jól kihasználta a vetítővásznat, komoly méretű táblázatokban mutatta be a Nemzeti Környezetvédelmi Program múltját, jelenét, kapcsolódását a többi fontos dokumentumhoz. Az Országgyűlés éppen a HuMuSz megalakulásának évében – 1995-ben – törvényben írta elő a hazai környezetpolitika középtávú irányait meghatározó 6 éves Nemzeti Környezetvédelmi Programok elkészítését. Az 1997-2002 közötti időszakról szóló NKP-I optimista mű volt. Mindent átfogott, de keveset foglalkozott azzal, hogy az intézkedéseket ki és mikor fogja végrehajtani, gyenge volt a költségvetési kapcsolata is. Az NKP-II az EU csatlakozásra készült, hatékonyabb volt az intézményesülés, egyes tárcákkal kimondottan jó együttműködés alakult ki. Az NKP-III. a 2009 és 2014 közötti időszakra készül. A gyerekbetegségeken túljutva minden intézkedéshez felelősök tartoznak. A keretprogram készítői jól látják a többi tárcával a kapcsolópontokat, és már azt is tudják, hogy a végrehajtás szempontjából a legfontosabb a politikai akarat.

A Nemzeti Környezetvédelmi Program helyét ma már meghatározza, hogy van egy Nemzeti Fenntartható Fejlődési Stratégiánk, a Magyar Köztársaság Kormánya 2007. június 29-én fogadta el. Elvben ez szabja meg a NKP – és sok más program – irányát, de finoman fogalmazva: vannak még nehézségek.

Gergely Erzsébet a természetvédelem példáján mutatta be a konfliktusok súlyosságát. Hiába dolgoznak évekig gyönyörű természetvédelmi projekteken, ha egy konkrét területtel kapcsolatban kiderül, hogy egy nagy közútfejlesztés a legmagasabb szintű döntéshozók szemében prioritást élvez, és a természetvédők minden tervét keresztbe vágják.

A következő előadó, Krómer István még élesebben fogalmazott. Tehette, hiszen neki az a dolga, hogy az országgyűlési biztos munkatársaként a jövő nemzedékeket képviselje. Egyre-másra olvasta az idézeteket a Nemzeti Fenntartható Fejlődési Stratégiából és az NKP-III tervezetéből és kíméletlenül sorolta az ellentmondásokat. Én is örülök, ha azt hallom, hogy egy Tisza-parti nagyközségben a kormány támogatásával több mint 1 millió forintos munkahely teremtési program indul – mondta – de hogy viszonyul ez azokhoz a tízmilliárdokhoz, amennyivel a kormány multinacionális vállalatok nyilvánvalóan káros termékeket gyártó beruházásait támogatja? Ráadásul zöldmezős beruházásokat, hogy még az élőhelyek pusztulása is nyilvánvaló legyen.

Vissza az NKP III. Hulladékgazdálkodási Akcióprogramjához. Demeter Zoltán, a Miskolci Zöld Akció Egyesület elnöke elemezte a dokumentumot, és kritikáját a szokásosnál egyszerűbb matematikai formulákban mutatta be. Például így: Hányszor szerepel a civil szó a dokumentumban? A helyes választ a képen láthatják.

 

 

Demeter Zoltán elemzésének eredménye
Demeter Zoltán elemzésének eredménye

 

Érdemes volt felvetni a kérdést, mert kiderült, hogy a helyzet nem ennyire rossz. Gergely Erzsébet elmondta, hogy a kilenc tematikus akcióprogramban külön-külön valóban nem szerepel a civilekkel való együttműködés, de az összefoglaló részben igen, szándékaikban pedig egyértelműen.

Markó Csaba főosztályvezető-helyettes a pragmatikus hulladékos vonalat képviselte. Tudomásul kell venni, hogy az EU csatlakozást követően a hulladékhasznosítás állami támogatása megszűnt, a hulladékok anyagában történő hasznosítása visszaesett. Ha egyszer a lerakást korlátozni akarjuk, akkor vagy a hulladékexportot kell megfontolnunk – ami etikai szempontból kifogásolható – vagy a termikus hasznosítást kell elfogadnunk. (Azok kedvéért, akik nem otthonosak a szakzsargonban: a termikus hasznosítás a hulladékégetés szebben csengő neve). A jelenlévők közül a gondolatmenetet mindenki értette, de nem mindenkinek tetszett.

Dr. Farkas Hilda, a KvVM Környezetgazdasági Főosztályának vezetője rámutatott néhány olyan tényre, amely az újszülöttek (és a greenfo tudósítója) számára új volt. A 90-es évek elején a bányászat, a kohászat, az építőipar termelése visszaesett, ezért az összes hulladék mennyisége (főképpen a bányászati és építési hulladékok mennyiségének csökkenése miatt) kevesebb lett. De mi nem erre szeretnénk büszkék lenni! – mondta a főosztályvezető asszony.

A települési szilárd hulladék mennyisége az elmúlt években nagyjából állandó volt, és most sem azért várható enyhe csökkenés, mert a Minisztérium, az önkormányzatok és a civilek együttesen nagy eredményeket értek el a hulladékmegelőzésben és komposztálásban. A hulladék mennyisége a fizetőképes kereslet visszaesése miatt fog csökkenni.

 

Estébe nyúló eszmecsere
Estébe nyúló eszmecsere

 

Zalatnay László, az Inspi-ráció Egyesület képviseletében a részvevőket a hulladékkérdés tágabb összefüggéseinek megvizsgálására bíztatta – nagyszerű eredménnyel. Ha bezárjuk magunkat a szűk szakterületünkbe – kezdte gondolatát – akkor miközben az egyik problémát megoldjuk, 3 másik keletkezik. Esteledett, és kiderült, hogy az állami hivatalnokok és a civilek sok tekintetben nagyon hasonlóan látják a helyzetet. Nem arról van szó, hogy a stratégákat akadályoznák a stratégiák készítésében, a baj főképpen a megvalósításukkal van. Krómer István így fogalmazott: Társadalmi szinten – és persze globálisan is – valami olyasmi zajlik, mintha a tűzoltók szabadon választhatnának, hogy porral, habbal vagy vízzel oltják a tüzet, de közmegegyezés van arról, hogy a gyújtogatók ellen fellépni tilos.

A tűzvész egyelőre pusztít, de a műhelymunkának így is volt értelme. Fontos, hogy a gondolkodó emberek – akár készítik, akár kritizálják a stratégiákat – világosan lássák helyzetüket.

 

 
Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.

Szóljon hozzá!

Biztonsági kód
Frissítés

Ön itt van: Címlap Szemle Lapszemle Stratégák gúzsba kötve