Richter – határértékek, mikroszálak, „baktérium-turbózás”…

Csillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktív
 

 Legutóbbi Richteres látogatásunkon ismét alaposabban megismerhettük a gyár működésének mechanizmusát. Bár a membránszűrő titkára nem derült fény, az biztos, hogy katasztrófavédelmi szempontból a Richter nem kiemelt gyár.

 

Legutóbb 2008. december 5-ikén látogattunk a Richterhez. Mivel a múltkori lapszámot a távfűtésnek szenteltük, az erről szóló anyagot csak most közöljük le. A látogatáson a DKE részéről részt vett Dr

 . Dávid Anna, Nádor Tamás; a dorogi képviselők közül Gödrösi János tartott velünk; a Kertvárosért Baráti Egyesületet Nagy Tibor és Lőrinczy György képviselte. Miként az elmúlt alkalommal, most is megtisztelt minket DKE-s szakértőként dr. Zsombok György vegyész, a Budapesti Műszaki Egyetem docense. A gyár részéről Szilágyi Gabriella főmérnök, és Tandi András környezetvédelmi főosztályvezető-helyettes adott tájékoztatást, válaszolt kérdéseinkre.

   A gyárlátogatás során először bejártuk a szennyvízmedencék környékét, eközben Zsombok György folyamatosan kérdezett, Tandi András pedig ismertette a különféle technológiai folyamatok részletkérdéseit. Fontos állomás volt a folyamatokat ellenőrző és irányító munkaállomáson tett látogatás. Itt fél tucat monitor és szoftver segítségével ellenőrzik a szennyvíztelep különféle kibocsátásait, a legkülönfélébb technológiák működését. E folyamatirányító állomáson hosszabb időt töltöttünk el, a monitorokat nézegetve átvettük, mi, mit jelent, mutat, stb.

 Mérés és „turbózás”

 Eztán következett a „szöveges rész”, a Richter tárgyalójában hosszasan elbeszélgettünk a tapasztaltakról. Zsombok György kérdésére Tandi András elmondta, két 1800 és két 700 köbméteres szennyvízmedencében tisztítják a gyártás során felhasznált – mintegy napi 1500-2000 m3 – vizet. Mérik a szennyvízmedencékbe bekerülő, majd onnan kikerülő vizek minőségét, különféle anyagok tekintetében (pl. PH-érték, nitrogén-tartalom, kémiai oxigén igény – KOI, stb.).

   Persze, az élet belülről sosem olyan egyszerű, mint amilyennek kívülről látszik. Ahhoz, hogy pl. a nitrogén-kibocsátásra megadott legfeljebb 20 mg/liter kibocsátási határérték teljesülhessen, kicsit nem árt néha mondjuk „turbózni” a baktériumokat. A biológiai szennyvíztisztítás lényege, hogy több billiárd baktérium végzi a tényleges munkát, pl. a nitrogén, az oldószerek, vegyületmaradékok, stb. lebontását. A szennyvíztisztító „flórája” így tk. egy élő rendszer, ami bizonyos (átlag)teljesítményre képes, prompt háromszor akkorára viszont akkor sem, ha épp erre lenne sürgősen szükség. Ezért van az, hogy mérik a medencékbe bejutó szennyvíz összetételét is. Ha például túl nagy dózis érkezik, mondjuk nitrogénből a szennyvízmedencébe, a meglévő baktérium-populációnak szüksége lehet némi erősítésre. Az erősítés ilyenkor tettre kész baktérium-milliárdokat tartalmazó szennyvíziszap formájában érkezik.

   Az előbbi bekezdés egy párbeszéd összegzése, – Zsombok György ugyanis ezen eszmecsere (aztán a beszélgetés alatt is végig) folyamán  kérdezett és számolt. Ez alkalommal például azt számolgatta, adott bemenő nitrogén mennyiségből (Tandi András elmondása szerint átlagosan 143 mg nitrogén megy be a szennyvízmedencébe szennyvízliterenként), miként lehet a szennyvízmedencékből kijövő vízben már csak 20 mg nitrogénmennyiség literenként. Erre mondta el Tandi András az alkalmankénti „iszapkezelés” mechanizmusát, mely nem új dolog, néhány éve alkalmazzák, egy fejlesztés eredménye volt ez is (amelyről már korábban is írtunk egyébként).

   Tandi András elmondta azt is, pontosan azért mérik a szennyvízmedencébe bemenő vizek nitrogéntartalmát (is), hogy szükség esetén be tudjanak avatkozni. Zsombok György némi számolgatása után (bemenő terhelés, kimenő nitrogén-értékek), arra jutott, úgy egy hét kellhet ahhoz, hogy a biológiai tisztító feldolgozza a szennyvizet átlagon felüli terhelés esetén. Tandi András erre jegyezte meg, hogy ezt a periódust tudják lerövidíteni pár napra, ha több-kevesebb szennyvíziszappal dúsítják a baktériumszámot.

  Határértékek és mikroszálak

 Az ún. kémiai oxigénigény (KOI), mint mérőszám, arra utal, mekkora a szennyvíz szervesanyag-tartalma. Ez is egy nagyon fontos értékmérője a víz szennyezettségének. A technológiai határérték ebből 300 mg/liter jelenleg a gyógyszeriparra nézvést, de a Richternek előírt érték ennél szigorúbb, legfeljebb 200 mg/liter lehet. Tandi András elmondta, korábban volt ez a szám a Richternél 1000-1400 mg/liter is, de a szennyvíztelep-fejlesztésnek köszönhetően mára tartósan 200 mg/liter érték alá szorították a KOI-értéket. Hozzátette, 2008-ra vonatkozóan kijelentheti, az érték éves átlagban 120 mg/liter körül alakult, túllépés nem is volt.

   Rákérdeztünk ekkor a többi jellemzően előírt határérték év közbeni alakulására is. Tandi András elmondta, nitrogénből maximum 50 mg mehet ki a gyárból tisztított szennyvíz-literenként, ammóniából már csak 20 mg. A határértékekkel szembeállítva a tényleges kibocsátási értékeket, viszont azt látjuk, hogy ammóniából az év folyamán átlagosan kevesebb mint 10 mg volt a kibocsátás literenként, nitrogénből pedig tíz mg körül alakult ez az érték 2008-ban.

   A gyárbejárás során ez alkalommal sok szó esett a szennyvízkezelés utolsó fázisának tekinthető zavarosság-mentesítőről, amit egyszerűbben membránszűrőnek szoktak nevezni. Az iszapmentesítést végző mikroszálak tízezreit tartalmazó mikroszűrő a felelős azért, hogy a gyárból kilépő víz ne zavaros, hanem tiszta víz legyen. Hogy milyen anyagból vannak ezek a szálak, azt nem tudhattuk meg, mert a gyártó-forgalmazó ezt titokként kezeli. Nem véletlenül, mint megtudtuk, mintegy 400 millió forintba került ez a technológia.

   A lényeg az, magyarázta a környezetvédelmi vezető, hogy a szűrőn csak a kolloidnál kisebb részecskéjű – gyakorlatilag oldott – anyagok juthatnak már át, minden ennél nagyobb részecskét visszatart a szűrő, a víz ettől lesz tiszta.

   Lőrinczy György azt kérdezte ezzel kapcsolatban, mi lesz az iszapszűrlettel. Ezt visszaforgatják a rendszerbe, válaszolta Tandi András, ennek a visszaforgatásnak egyúttal komoly szerepe van abban, hogy folyamatosan fenn tudják tartani a szennyvízmedencék lebontási kapacitását (az iszappal együtt nem távoznak az értékes baktériumok).

„Első listás anyagok”

Kitértünk a keményebb, erősen toxikus, Tandi András által „első listás anyagoknak” nevezett matériák kibocsátási számaira is. A Richter esetében az ún. króm VI-ról és a tetraklór-etilénről van szó. A króm a szteroid üzemben folyó gyártások során keletkezik, magyarázta Tandi András. Az anyagot még itt kivonják a vízből (redukálják, kicsapatják mészhidráttal), majd a veszélyes hulladéknak számító krómiszapot az aszódi lerakóba szállíttatják.

   A tetraklór-etilént is már a termelési folyamat után rögtön visszanyerik a szennyvízből, szinte maradéktalanul. Ebből az anyagból 100 µg kerülhetne a tisztítás után ki a Dunába literenként, de átlagban csak 1 µg tetraklór-etilént tartalmaz a gyár kibocsátott szennyvize ebből az anyagból Úgyhogy a megengedettnél két nagyságrenddel kisebb a kibocsátás, szögezte le a környezetvédelmi szakember.

   Tandi András megjegyezte, várhatóan további veszélyes anyagokra állapítanak majd meg kibocsátási határértéket számukra a közeljövőben, ilyen lehet a benzol, xilol, toluol. Ezek közül a Richter csak a toluolt használja, s évente hatszor ennek kibocsátási értékeit is méri a VITUKI Kht. A mérések szerint 1 mg/liter körül van a gyár tisztított szennyvizében jelen ez az anyag, ami minden bizonnyal meg fog majd felelni a határérték-előírásnak.

 „Hormonos” maradékanyagok

 Zsombok György, múltkori cikkünk nyomán felvetette a vízben nem lebomló hormonhatású anyagok, gyógyszermaradványok (ösztrogének, fogamzásgátlók) élővízbe jutásának kérdését. Tandi András elmondta, az EU-ban egyre inkább foglalkoznak ezzel a kérdéssel, de részletes szabályzás erre még nincs. Nemrégiben volt náluk egy külföldi cég egyik ISO minősítésüket  tanúsítani, annak munkatársa is kérdezte, mérik-e ilyen anyagok szennyvízben való jelenlétét. A környezetvédelmi szakember azt válaszolta: szívesen megteszik ezt, ha megadják hozzá a módszert, miként tegyék ezt. Jelenleg nincs olyan módszer – mondta Tandi András –, amellyel ilyen összetett szennyvíztartalomból, mint a miénk, ki tudnánk mutatni ezeknek az anyagoknak a mennyiségét, jelenlétét.

   Zsombok György ezzel kapcsolatban megemlítette a gázkromatográfiás vizsgálat lehetőségét – azonban Tandi András szerint ezekhez a vizsgálatokhoz olyan műszerek kellenek, amikhez még a kutatók se nagyon férnek hozzá. Mindenestre, jegyezte meg a szakember, annyi látszik a jövőből, hogy ezeknek az anyagoknak a kimutatása, vizsgálata egyre inkább előtérbe  kerül.

 Kérdésmix-válaszok

 Szokásos kérdésünket megelőzve Tandi András maga tért rá a szagpanasz-bejelentések ismertetésére. Mint elmondta, nyáron volt egy bejelentés Esztergom-kertvárosból. Valóban volt ekkor szag pár napig, mert a karbantartási időszak miatt le volt állítva a szagokat közömbösítő rendszer. Erről tájékoztatták is a bejelentőt, aki az indoklást elfogadta.

   A Zöld Sorok megkérdezte, vajon a Richterben várhatók-e elbocsátások a világgazdasági válság okán. Szilágyi Gabriella főmérnök azt válaszolta, nem terveznek ilyesmit. További kérdésünkre (milyen módon érintheti a Richtert a válság), azt válaszolta, esetleg várható, hogy az oroszországi piac kissé visszaesik, mivel az olaj ára csökkent, így előfordulhat, hogy az orosz költségvetés kisebb összeget fog gyógyszerekre szánni..

   Mindeközben Zsombok György folytatta a számolgatást. Kiszámolta, ha a szennyvízmedencékbe érkező szennyvíz átlagos széntartalma (pl. illékony oldószerekben lévő szén) 3-3,5 gramm literenként, akkor egy év alatt a gyár mintegy 200 tonna oldószert használhat fel és körülbelül 2 tonnát bocsáthat ki a környezetbe a tisztítás végeztével. Ez jó eredmény.

   A Zöld Sorok ezzel kapcsolatban csapadékvíz-tároló medence tervezett építésére kérdezett rá (erről már többször írtunk, korábban többször egyeztetett a felügyelőséggel a cég annak pontos helyéről). Tandi András elmondta, ezzel kapcsolatban még tart az egyeztetés a környezetvédelmi hatósággal. Az egyeztetés tárgya most már nem igazán a helykérdés, hanem az, hogy a felügyelőség a csapadékvíz-tárolóra olyan szigetelési, műszaki tartalmat írt elő, ami legalábbis egy veszélyeshulladék-tárolóra szokás. Így nagyjából 600 millió forintba kerülne a beruházás. Ez az összeg viszont  a Richternek túl magas és aránytalan költség..

   Időközben, ráadásul a cégnél is a takarékoskodásra helyezték a hangsúlyt, nagyjából 100 millió forintot szánnak erre a beruházásra a korábbi összeggel szemben. Emiatt csökkentették is a tervezett kapacitást, 20 000 m3 helyett 10 000 m3-es tárolót akarnak már csak építeni. Ennek fényében kell tehát majd 2009-ben összehangolni terveiket a felügyelőséggel.

   Mint Tandi András megjegyezte a 10 000 m3-es csapadékvíz-medence is elég, akár az évszázad legnagyobb esőjének a felfogására is. Zsombok György egy gyors fejszámolás után viszont úgy vélte, a 70 hektáros gyárterület esetén ez legfeljebb a csapadék 16-20 %-át tudná megfogni. Tandi András azonban elmondta, hogy a gyárterületnek csak az egytizedén vannak  épületek, aszfalt, a maradék kilenctized zöldfelület, tehát az erre hulló csapadékkal nem kell számolni, mert azt elnyeli a föld.

   A 2009-es dorogi környezetvédelmi büdzsét firtató kérdésünkre Tandi András azt mondta, az elmúlt években, így 2008-ban is, a nagyberuházásokon kívül, jelentős összeggel gazdálkodhatott a fióktelep környezetvédelmi részlege. A 2009-re eső keret szerényebb lesz, 100 millió forinttal csökken a felhasználható keret. Külön keret van azonban a csapadékvíz-tárolóra és a csatornahálózat felújítására (utóbbira mintegy 50 milliót szán idén a gyár).

   Zsombok György újabb számolgatása révén ekkor arra jutott, hogy az oldószernek az a bizonyos hányada, amely kimegy a levegőbe, a lefedett szennyvízmedencékben esetleg megközelítheti az ún. „alsó robbanási határt”. Tandi András elmondta, az elmúlt évben egy alkalommal előfordult. hogy az oldószer-kiáramlás megközelítette ezt az értéket, de talán mondania sem kell, hogy fokozottan felügyelik a rendszert, ők sem szeretnének problémát ebből.

Oldószer kibocsátás: óránként 1-2 kiló kerül a levegőbe

 A Zöld Sorok azt kérdezte, működik-e az oldószer-, szagmentesítő levegőtisztító rendszer, történt-e valamilyen fontosabb változás e téren. A szakember elmondta, a berendezés flottul működik. Nemrég vettek két olyan új kézi műszert, amelyekkel folyamatosan tudják mérni a szennyvízmedencékből kiáramló (kupola alatti) szennyvízgőzök összetételét, koncentrációját. Ezek a műszerek segítenek az eddigieknél is pontosabban meghatározni, mit tegyenek éppen az egyes medencék szennyvíz-gőzeivel; pl. segítenek eldönteni, a keletkező gázokat rá lehet-e már engedni az adszorberre, robbanásveszély szempontjából kockázatos lehet-e a pillanatnyi gázösszetétel, vagy sem, hasonlók.

   Zsombok György kérdése az volt ezzel kapcsolatban, mit fed pontosan az, amit múltkori látogatásunkkor hallottunk, miszerint a szennyvízmedencékből kipárolgó szagos oldószergőzöket a levegőszűrő berendezés 65-75 %-os hatékonysággal képes semlegesíteni? Mitől függ az, például, hogy 65, vagy 75 % a megkötés hatásfoka?

   Tandi András elmondta, a medencéket levegőztetik, mesterségesen levegőt fújnak be, aminek intenzitása befolyásolja a tisztítási hatékonyságot. Zsombok György megjegyezte – némi számolgatás után –, a hatásfok ismeretében ezek szerint akkor óránként néhány kiló oldószer kerülhet a levegőbe (ami átmegy a rendszeren).

   Tandi András elmondta, ezt a beüzemelési időszakban mérték: tudják, hogy maximum óránként 3 kilogramm oldószer kerülhet a levegőbe, de a jellemző, átlagos adat, óránként 1-2 kiló. Zsombok György ezzel kapcsolatban azt kérdezte, ezek szerint naponta kell váltani az adszorbereket, az ún. aktív szenes szűrőket (4 darab van belőlük), amelyek a gyárlátogatás közben elhangzott tájékoztatás szerint 10-20 kg oldószert képesek megkötni óránként.

   Tandi András azt felelte, ők is erre számítottak, azonban a tapasztalat az, hogy egy-egy szűrőt elég pár naponta regenerálni. Cserélni pedig majd akkor kell őket, ha az aktív szenes töltet túl hamar telítődik.

   A dolgok logikája szerint az a kérdés következett, hogy akkor mekkora gyár oldószer-kibocsátása. Tandi András ismertette, hogy jelenleg 15 % oldószerveszteség a megengedett az olyan üzemek esetében, amelyek nem újonnan épültek (az új üzemek esetében ez csak 5 %). Azonban az már előre látható, hogy nagyjából 2010-re már rájuk is az 5 %-os érték fog vonatkozni. Egyébként is erre készülnek évek óta. Jelen pillanatban is hozzák ezt az értéket; köszönhetően az oldószer-mentesítő beruházásoknak 2,8 % a mostani oldószer-veszteség a Richterben..

  Végezetül, a kockázatkezelés volt a téma. Zsombok György azt kérdezte, melyek azok a technológiák a gyárban, amelyek veszélyesebbek lehetnek a többinél, amelyekre fokozott gondossággal kell odafigyelni.

   Tandi András három területet említett. Mint mondta fokozott odafigyeléssel kezelik a vinil-kloridos technológiákat, az ún. exoterm (hőfejlődéssel járó) reakciókat, és a szteroid üzemekben azokat a reakciókat, amelyek mínusz 50 fokon játszódnak le.

   Ezzel kapcsolatban azt kérdeztük, a Richter katasztrófavédelmi szempontból a kiemelt üzemek között van-e nyilvántartva (ezek az ún. Seveso-s üzemek). Tandi András elmondta, a gyógyszergyár nem tartozik a kiemelt üzemek közé. (Kiemelten veszélyes üzemeknek azok a termelőegységek számítanak, amelyekben a gyártási folyamatokhoz szükséges, meghatározott fajtájú veszélyes anyagféleségekből egyszerre egy meghatározott mennyiségnél több van a gyárkapun belül, pl. a raktárban, vagy épp felhasználás alatt – N. T.)

   Szilágyi Gabriella elmondta, olyan rendszer működik a gyárban, amely figyeli, hogy egyszerre, mennyi ilyen anyag van jelen az üzem területén. Ügyelni szoktak arra, tette hozzá, hogy ezekből a különösen veszélyes anyagokból mindig a lehető legkevesebbet tárolják, általában a 60 %-a szokott ez lenni annak a mennyiségnek, ami számukra megengedett.

   Zsombok György rákérdezett még a veszélyes anyagok tárolására. Tandi András elmondta, mintegy 200, különféle méretű hordóban, tartályban tárolják a szükséges anyagokat. Zsombok György kérdése ezután az volt, van-e közöttük duplafalú (ez növeli a tárolás biztonságát), illetve mekkorák a legnagyobb tárolóedények.

   Tandi András azt válaszolta, duplafalú tartályuk nincs, azonban mindegyik alatt található előírásszerűen elkészített kármentő. A legnagyobb tartály 500 m3-es, de van 200 m3-es is, amiben pl. alkoholféleségeket tárolnak, a legjellemzőbb azonban a 20 m3-es tartály.

   Ezekről a témákról volt tehát szó decemberi látogatásunkon. Ismét közelebb kerültünk egy lépéssel célunkhoz, ahhoz, hogy behatóan megismerjük a városunkban működő gyárak mindegyikének működését.

N. T. – N. M.

 

Szóljon hozzá!

Biztonsági kód
Frissítés

Ön itt van: Címlap ÜZEMEK Richter Richter – határértékek, mikroszálak, „baktérium-turbózás”…