Richter – új dolgok régi dolgokról

Csillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktív
 

Nagyon sok új dolgot tudtunk meg régi dolgokról. Így összegezhetjük július 14-ei Richteres látogatásunkat, amelyen a gyár szakemberei készséggel válaszoltak magunk s szakértőnk kérdéseire egyaránt. Például: a környezetbe távozó oldószerek mintegy kétharmadát ártalmatlanítja a levegőtisztító berendezés, de még tizedével növelhető ennek hatékonysága… a szennyvízgőz nagyrészt alkohol típusú vegyületekből áll… a szennyvízből esetleg tüzelőanyagot (bár ezen még el kell filozofálni)…

Legutóbb tavaly november 21-én látogatott az egyesület a Richterbe.  Akkori beszélgetésünk fő tárgya a szennyvíztisztítás volt. Ez alkalommal (2008. 07. 14-én volt a gyárlátogatás) kibővítettük kérdező-csapatunkat a docens dr. Zsombok György vegyészmérnökkel (Budapesti Műszaki Egyetem), így sok új dolgot is megtudtunk.. DKE-színekben a gyárlátogatáson rajta kívül, részt vett, dr. Dávid Anna, Balogh Zoltán, Gödrösi János, Nagy Tibor, Nádor Tamás. A gyógyszergyárat Szilágyi Gabriella főmérnök, Otrok Györgyné környezetvédelmi munkatárs, Tandi András környezetvédelmi főosztályvezető-helyettes képviselte az állandóság (kincs manapság) jegyében.

   Zsombok György és Gödrösi János kedvéért (ők először voltak a Richterben ) Szilágyi Gabriella a megbeszélés elején tartott egy kis gyárbemutatót, megmutatta a térképen, mi hol helyezkedik el a telephelyen. Újdonság, a cég megvett a Baumittól egy területet, ami szomszédos volt vele, s ezzel 70 hektárra nőtt a Richter-telek (bár, később hallhattuk, egyelőre nincs tervük az új szerzeménnyel, csak úgy gondolták, stratégiailag jobb, ha ők vásárolják meg, mintha valaki más).

   Az ismert telephely-részek közé sorolta a főmérnök a népnyelv által „Don-kanyarnak” elnevezett területdarabot is (most hordóraktár-tér található itt, meg a vasúti lefejtő állomás), melyről dr. Dávid Anna hozzászólásából megtudhattuk, hogy a nevet tényleg „az istenadta nép” adta a területnek, annyira zűrös-bödös hely volt ez korábban. (Talán a három itt működött –  több mint szagos – iszaptározó volt korábban, ami ez irányba ihlette az elnevezőket…) Eztán jött Tandi András szakmai beszámolója.

Szennyvízkezelés: új eljárásokkal növelik a tisztítás hatásfokát

Mint a szakember elmondta, tavaly megkapta a szennyvíztelep a vízjogi üzemeltetési engedélyt. Az engedély egy „hiánypótlást” írt elő: más módon – is – kell bizonyítani a tetraklór-etilén kibocsátás kellő mértékét, mint ahogy a Richter eddig tette. (Eddig évente 6-szor mérték ezt, és mindig nagyságrenddel volt kisebb a kibocsátás a megengedettnél. Most az előírás azt tartalmazza, kifejezetten akkor mérjenek ilyen anyagra, amikor épp olyan gyártási folyamatok mennek, amelyekben használják a tetraklór-etilént, eközben mutassák be, hogy milyen mértékű a környezetbe való kibocsátás mennyisége.)

   Másodszor: Tandi András elmondta, egy éve működnek a szennyvíztelepen a levegőtisztító berendezések. „Kimérették” az IMSYS Kft-vel a kibocsátásokat, aminek alapján a hatóság az üzemelési engedélyt megadta.

   Harmadszor: a szennyvíztisztító fejlesztése alapvetően befejeződött, az eredeti terveknek megfelelően. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a  ne figyelnének új eljárások megjelenésére, folyamatosan keresik annak a lehetőségét, hogy egyre nagyobb hatásfokkal működjék a tisztító.

   Például: augusztus végén helyeznek üzembe a szennyvíz-előkezelő részben egy olyan elektro-kémiai oxidációs berendezést, amelynek az  a feladata, hogy „előkezelje” azokat a szennyvizeket, amelyek – enyhén mérgező – hatásuknál fogva károsan hathatnak a szennyvíztisztítóban tevékenykedő baktériumokra, mint kellene.

    Másik példa. Folyamatosan végzik az előkezelő üzemben a szennyvizek foszfáttartalmának csökkentését. Harmadik példa. A nitrogén-lebontást elősegítő kísérleteket végeznek éppen a szennyvíz-előkezelésben. Egy külföldi cég eljárását próbálják ki – a lényeg az, hogy előkezelt biológiai iszappal (melyben a nitrogénfaló baktériumtörzsek viszik a prímet) javítják a szennyvíztelep baktériumtörzseinek nitrogén-csökkentő teljesítményét.

  Erre azért van szükség , mert a gyógyszergyártás során változó szennyvizek nitrogéntartalma: egyszer olyan folyamat fut, amelynek eredményeként sok nitrogén kerül a szennyvízbe, máskor meg semennyi. Amikor épp „túltermelés van” nitrogénből, akkor érdemes ezeket a „baktérium-bombákat” bevetni, s ez a serkentő céllal történő beavatkozás ilyenkor megnöveli a szennyvíztelep egészének nitrogénlebontó kapacitását.

   Mint Tandi András elmondta, a kísérlet nagyon jó eredményeket hozott, úgy tűnik, az új eljárással akár 30 %-kal is lehet fokozni a nitrogén-csökkentés hatékonyságát, így a nitrogéngazdag kibocsátási időszakokban is tartani tudják az előírt határértékeket (ami 20 mg/liter ammóniára, 50 mg/liter nitrogénre). Kérdésünkre a szakember elmondta, átlagban nagyon jól tudják tartani a szigorú határértékeket, de az ammónia-koncentráció csúcsterhelések alkalmával (ha egyszerre több nitrogén-kibocsátásban dús gyártási folyamat zajlik) hajlamos elérni a 20-25 mg/liter értéket. Ennek visszaszorítására kínált hathatós megoldást ez az új eljárás.

Csapadékvíz: a tároló újabb lehetőségeket ad majd

Korábban beszámoltunk arról, hogy a cég új csapadékvíz-elvezető rendszert készített. Mint megtudtuk, 2007 végére összekötötték a három korábbi elvezető csatornát a negyedikkel, így immár egy vezetéken keresztül távozik a Richterből a csapadékvíz. Mielőtt ezt végleg megtenné, egy automata mintavevő berendezés naponta többször „megmintázza”, így tudják, mi hagyja el a gyárat.

   Nem lesz ez mindig így, ezt a rendszert is továbbfejlesztik. Kiegészül – elvileg 2009 májusára – egy vésztározóval, ami egyúttal szabályozó szerepet is fog játszani (erről már írtunk: azt, hogy a hatóság egy másik helyen képzelte el a tározót, mint a Richter, de most úgy tűnik, mégis csak az eredetileg tervezett helye lesz az igazi). Két részre lesz osztva a tározó, és gyűjtőtartály szerepet fog játszani, ami abból áll, hogy ebbe kerül először a csapadékvíz, azután ezt a mért eredmények függvényében ereszti a cég vagy a patakba, vagy tereli vissza a szennyvíztisztítóra, ahol „még fut egy kört a víz” a tisztulásig, ha ez indokolt.

 

Továbbra is a gyógyszergyáron át  megy a patakba az égetőmű csapadékvize

 

Csapadékvizet és a lerakók csurgalékvizét veszi át továbbra is a Richter az égetőműtől, mondta el Tandi András. Ezeknek olyan minőségben kell a Richter rendszerébe érkezniük, hogy elvileg minden további nélkül élővízbe vezethetőek lennének (ilyen szennyezettségi értékekben egyeztek a meg a cégek a vízátvételi szerződésben a veszélyes anyagok tekintetében). Ez alól egy kivétel van, az ún. KOI (szervesanyag-tartalom) koncentráció lehet nagyobb a rendeletben előírtnál.

   Az átadott víz minőségét az alapvető paraméterekre (pl. KOI, PH-érték) tekintettel az égetőmű „önkontrollban vizsgálja”, naponta, mondta Tandi András, azonban évente négyszer olyan elemzést kell végrehajtania a hulladékégetőnek, amely az alapparamétereknél sokkal több szennyezőanyagot analizál (pl. PAH-vegyületek, oldószerek stb.).

Az oldószerek 65-70 %-át ártalmatlanítja a levegőtisztító berendezés

Eztán a szennyvízmedencékre telepített, szennyvízgőzöket ártalmatlanító rendszer került górcső alá. (Egyébként 1800-2200 m3 ipari szennyvizet „termel” naponta a gyógyszergyár.) Kiderült, egyből terem újdonság a nap alatt, ha új kérdező (s vele új, vagy új árnyalatú kérdések) tűnik fel a színen...

   Tandi András azzal kezdte, a légszennyezéssel kapcsolatosan eddig a bűz volt a probléma, amit az új, kupolás, aktívszenes, katalitikus oxidációs rendszer hivatott eltüntetni. Úgy tűnik, sikerrel, mert idén még nem volt bűzbejelentés.

   Hogy, mitől is keletkezik a bűz, azt is megtudhattuk. A biológiai tisztításhoz szükséges oxigén-ellátást óránként 15 000 m3 levegő befúvásával biztosítják.. A távozó levegő „magával viszi” a bűzös anyagokat és az illékony oldószerek is. Ezért nem tudták, egyszerűen biofilterrel megoldani a bűzproblémát, hanem egy komplett rendszert kellett létrehozni a komplex összetételű szennygőzök ártalmatlanítására.

   A rendszer működését is ismertette a környezetvédelmi szakember. Ennek első lépése az ún. aktív szenes adszorbció, melynek során sokféle anyagot a „tisztítóközeggel”, az adszorberrel megkötnek, és a tisztított levegőből 13 000 m3-t visszavisznek a rendszerbe. Aztán, amikor az adszorber megtelik szennyezőanyagokkal, regenerálják azt, a regenerálás folyamata során keletkező gázokat pedig a katalitikus oxidációs berendezéssel (KOB) ártalmatlanítják.

   A Zöld Sorok kérdésére Tandi András elmondta, a rendszer jól működik, apró problémák ugyan vannak, de a feladatát megfelelően ellátja. A rendszer működésének hatásfoka jelenleg 65-70 %-os, ami azt jelenti, hogy a bekerülő oldószereknek ekkora hányadát sikerül lebontania működése során. A környezetvédelmi vezető kijelentette, a rendszer megalkotását, megvalósítását (a katalitikus oxidációs eljárás szabadalma, miként ennek a rendszernek a szabadalma is, egyébként egy hazai szakemberé) lehetővé tevő szakemberek szerint a működés hatásfoka még mintegy 10 %-al növelhető.

   Zsombok György kérdése volt még a biológiai szennyvíztisztítással kapcsolatban, hogy ez az eljárás használható-e a szteroidok lebontására. Tandi András azt válaszolta, nekik nincs olyan módszerük, amivel ezt vizsgálni tudnák, de a VITUKI Kht. 5-6 éve végzett erre vonatkozó vizsgálatokat az észak-pesti szennyvíztelepen. A vizsgálatok eredménye röviden az volt, hogy minél hosszabb ideig tartózkodnak a szteroidok a biológiai tisztítóban, annál jobb lebomlási eredmények érhetők el, de ez nem volt igaz mindegyik szteroid-féleségre. A VITUKI a vizsgálat összefoglalásaként kifejezetten a membránszűrőt ajánlotta ezeknek az anyagoknak a kiszűrésére, s Dorogon már ilyet is alkalmaznak a szennyvíztelepen.

   Dr. Dávid Anna ezzel kapcsolatban azt kérdezte meg, végzett-e esetleg a Richter a fogamzásgátlókkal kapcsolatban olyan vizsgálatokat, amely azoknak az élővízbe kerülésével foglalkozott volna. Tandi András azt válaszolta, ilyen vizsgálatokról nem tud.

Szennyvízgőz: nagyrészt alkohol típusú vegyületekből áll

A katalitikus oxidációs berendezést milyen gyakorisággal működtetik, kérdezte Zsombok György. Tandi András válaszából megtudtuk, hetente általában 4-szer indítják be. Az adszorberek toluolra vannak beállítva, ami azt jelenti, hogy ha ebből az anyagból eléri az adszorber telítettsége a kritikus értéket, akkor az egyik adszorber átvált a másikra, s ha már két adszorber is megtelt a különféle szennyezőanyagokkal, akkor indítják be a katalitikus égetőt.

   A szennyvízgőz összetevőire vonatkozott a következő kérdés. Megtudtuk, ezek jórészt alkoholok (izopropanol, metanol, etanol stb.), toluol, aceton, kis mennyiségben klórozott szénhidrogének (pl,. diklór-metán, tetraklór-etilén) is előfordulnak benne.

   Zsombok György rákérdezett a benzol, xilol használatára is, de kiderült, ezeket az anyagokat – mivel tudják őket helyettesíteni –  már nem használja a gyár.

   A kérdések-válaszok során az is kiderült, mintegy 8000 tonna oldószert használ fel a gyártásokhoz egy év alatt a gyár, ebből legfeljebb 15 % lehetne veszteség,  kerülhetne a környezetbe az előírások szerint, azonban a Richter oldószer vesztesége ennél lényegesen kevesebb, 4 %.

   A Zöld Sorok ezzel kapcsolatban azt kérdezte: a mintegy 200 tonna oldószer, milyen arányban kerül a levegőbe, illetve a vízbe. Tandi András válaszában elmondta, a veszteség 95 %-a a levegőbe kerül, a maradék a vízbe. Újságunknak ezzel kapcsolatban az volt még a kérdése, a közel 200 tonna oldószernek, ami a levegőbe kerül, mekkora része marad a városban, mekkora részét viszi el a szél. Tandi András elmondta, a terhelés eloszlik egész évre, s legnagyobb részt a szelek szárnyán elhagyja a várost.

   Szóba került a szteroid üzemek légzőinek szennyezőanyag kibocsátása is. A két üzemből az egyikben nyomáskülönbséges elszívó-rendszerrel oldják meg a szennyező anyagok kijutását, és katalitikus oxidációs berendezéssel ártalmatlanítják a szennyezőanyagokat. A másikban a légzők egy rendszerbe bocsátják ki a szennyező anyagokat, amelyeket aztán egy mélyhűtő berendezés segítségével folyékony állapotba „hoznak”, majd a folyadékot az égetőműben ártalmatlanítják.

Lesz-e „szennyvíz-brikett”?

Szakértőnk kérdése nyomán beszéltünk a gyár hulladékainak elhelyezéséről, sorsáról is. A szennyvíziszapot gravitációs szűrőberendezéssel szűrik (10 m3-es állóhengeres szűrő), a 8-10 %-os szárazanyag tartalmú iszapot aztán szippantós kocsikkal szállítják a Almásfüzitőre, a Tatai Környezetvédelmi Kft. telephelyére, ahol azt szétterítik rekultivációs anyagként a hajdani vörösiszap-tárolók felszínén. Ugyanide viszik az ún. foszfátiszapot is.

   Korábban kipróbálták, az ún. szűrőpréses eljárást is. Összegyűjtötték a szennyvíziszapot, préselték, majd megszárították. A végtermék egy 90 %-os szárazanyag tartalmú, jó fűtőértékkel rendelkező anyag lett. Ezt az eljárást azért próbálták ki, mert gondolnak arra is, hogy egyszer véget  ér a vörösiszap-tározók rekultivációja is, s majd akkor is kezdeni kell valamit a szennyvíziszappal. (Ezt az eljárást egyelőre csak kipróbálták, de jelenleg nem alkalmazzák.)

   Tandi András szerint a préselt, szárított szennyvíziszappal kapcsolatban az eldöntendő elvi kérdés az, hogy ez veszélyes hulladéknak számít-e vagy sem. Ha nem, akkor pl. eladhatják-e a végterméket a szomszédos erőműnek fűtőanyagként. Ha viszont ez veszélyes hulladék, akkor nekik kell elégettetni az égetőműben veszélyes-hulladékként.

   Ezzel kapcsolatban felmerült a kérdés, a többi hulladékfajtával, mit tesznek. A környezetvédelmi vezető elmondta, a veszélyes hulladékok közül a króm-iszapot az aszódi veszélyeshulladék-lerakóba szállíttatják. A többi szilárd, folyékony veszélyes hulladékukat (pl. szűrési maradékok, oldószerek, stb.) az égetőben ártalmatlaníttatják. Az olyan jellegű hulladékokat pedig, amelyek anyagát újra fel lehet dolgozni, a különféle ezzel foglalkozó cégek viszik el tőlük.

Dorogé a hatóanyaggyártás, Budapesté a konfekcionálás

Végezetül, általános jellegű kérdéseket boncolgattunk. A Zöld Sorok kérdésére Szilágyi Gabriella elmondta, idén 200 millió forintot költhetnek környezetvédelemre. Ebben nincsen benne pl. az új csapadékvíz tározó építésének költsége, amelyet jövő májusra terveznek elkészíteni, s amelynek – a különféle szigetelésekkel együtt – mintegy 300 M Ft a beruházási költsége.

   A Zöld Sorok arra is rákérdezett, tulajdonképpen mi a két telephely (Budapest, Dorog) munkamegosztásának a „filozófiája”? Dorog jövője az egyre bővülő hatóanyaggyártás továbbra is, Budapest pedig – ahonnan mostanában sokféle hatóanyag gyártása átkerült Dorogra – egyfajta adminisztrációs, kutatási központként irányítja a multinacionális cég életét?

   Otrok Györgyné elmondta, nagyjából erről van szó. Bár Budapesten is maradt hatóanyaggyártás, a legtöbbjük átkerült Dorogra. Budapestnek ugyanakkor az ún. készgyógyszer-gyártásban van főszerepe – itt készítenek a hatóanyagokból termékeket (pasztillát, kenőcsöt stb. – amit a vállalti nyelvben egyébként konfekcionálásnak hívnak).

   Szilágyi Gabriella ezzel kapcsolatban megjegyezte, ez azonban nem jelenti azt, hogy hatóanyaggyártás csak Dorogon folyna, a Richter gyárt hatóanyagot Indiában is.

   Zsombok György arra kérdezett rá, a gyógyszergyárban is jellemző-e a munkaerő-vándorlás (fluktuáció). Erre a cégre ez kevéssé jellemző, mondta el Otrok Györgyné, s alá is támasztotta ezt egy mostanában készült céges felmérés friss adatával. Megtudtuk, átlagosan 14,5 évet tölt el egy-egy munkavállaló jelenleg a cégnél.

Nádor Tamás

Szóljon hozzá!

Biztonsági kód
Frissítés

Ön itt van: Címlap ÜZEMEK Richter Richter – új dolgok régi dolgokról