Baumit – egy új „porkorszak” kezdetén?

Csillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktív
 

Legutóbb 2006 novemberében jártunk a Baumitnál. Komplex élmény volt: megneveztük a porproblémák fő forrását (0-20 mm közötti zúzalékot szárnyára kapja a szél), szóváltásra került sor a lakosok és a műszaki vezető között, végül reménysugár csillant fel a portól pixeles levegőben – mely új „porkorszak” beköszöntét ígérte – egy 80 milliós környezetvédelmi beruházás formájában, aminek 2007-ben kellett valósággá válnia. Június 16-án ismét ellátogatott a DKE a vakolatgyárba…...

A porfogó csodakészülék egy ezer négyzetméteres csarnokként lett körülírva, amelynek a szerepéről – s magáról a porgondról – szólunk egy kicsit bővebben is.

A 2006 végi ígéret úgy szólt, hogy 80-90 milliós beruházással 2007 tavaszán lefedi a Baumit a szabadban álló – non-stop működő – kőosztályozóját (a fedetlen, napról-napra újratermelődő kőszemcse-, kőpor-halom a főszereplője a környék „beporzásának”). Az ezer négyzetméteres csarnok megépítése, fogalmazott akkor Cseresznyés Erzsébet műszaki vezető, megoldás lesz a porgondok oroszlánrészére.

E látogatáson keményen definiáltuk, milyen úton képződhet a kibányászott kőből por (is). Röviden a történet: a bányából kirobbantott kő zárt szállítószalagon érkezik a telephelyen lévő kőosztályozó épületbe. Eztán a kőtörőbe kerül, ahol addig forognak körbe-körbe a kődarabok, amíg a megfelelő lyukméretű szitákon ki nem potyognak. Négy frakcióra (csoportra) törik a bányából érkező köveket: 0-20, 20-50, 50-70, 70 milliméter fölötti darabokra.

 

– Ebből a porproblémát a legkisebb frakció, a 0-20 mm közötti szemcsenagyságú kövek okozzák – mondta el akkor Cseresznyés Erzsébet. – A magasan található kőtörőből ugyanis egy fedetlen helyre, magyarul a földre hullnak a szitákból a különféle nagyságú kődarabkák, ezek közül a 0-20-as szemcseméretűek azok, amelyek képesek a szél szárnyára kelni, ha az időjárási viszonyok ennek kedveznek (pl. ha fúj a szél és száraz az idő).

A műszaki vezető meggyőződése az volt, hogy a környéket belepő jellegzetesen fehér színű „Baumit-por” legalább négyötöde innen származik.

Hogy a fedetlen, napról-napra újratermelődő kőszemcse-, kőpor-halom a főszereplője a környék „beporzásának”, az a jelenség a Baumit számára 2006 végén sem volt újdonság. – Eddig úgy védekeztünk a legkisebb szemcseméretű kőtörmelék kiporzása ellen, hogy vízfüggönnyel vettük körül a kőporhalmot – mondta el másfél éve a műszaki vezető. – Megvallom őszintén, ebben vagy volt szerencsénk, vagy nem, mert ha például nagyobb szél fújt, az a kőporral együtt a vízfüggönyt is elvitte. Az is gyakran előfordult, hogy a vízpermetet előállító szórófejek eltömődtek. Ráadásul, a permetezés igazándiból csak fagypont fölötti hőmérsékleten működtethető, vagyis ezt a rendszert télen nem igazán tudjuk folyamatosan működtetni.

Ezért úgy döntött a cégvezetés, hogy a porproblémák megelőzése érdekében lefedi ezt a (kő)porzó részt.

 Lesz-e új „porkorszak”?

 

A Zöld Sorok múltkori látogatásunkkor azt is megkérdezte, mit jelent az, hogy a depónia lefedése a porgondok 80 százalékát fogja megoldani, mit takar a maradék 20 százalék? – A porterhelésnek úgy ötöde meggyőződésem szerint a Baumit út porolásából fakad – válaszolta akkor a műszaki vezető. – Majd’ két kilométer hosszú az út, amely a Baumithoz vezet, és több helyen látható a 40 km/h-ás sebességkorlátozást elrendelő tábla. A sebességkorlátozást azonban az áruszállítást végző kamionok, teherautók nem tartják be. – Kifejezetten örülnénk ezért például annak, ha a városi rendőrség itt is mérne néha, hátha a kiszabott büntetések előbb-utóbb sebességkorlátozó eredményre vezetnének – mondta a műszaki vezető.

A 2006. novemberi gyárlátogatás után a Zöld Sorok megkérdezte a velünk tartó környékbelieket, mit szólnak a hallottakhoz? Volt, aki szerint, akármit ígér is a Baumit, nem változik semmi, a por örökké velük lesz, és kevesbedni se fog, az ígéret ígéret marad. A többség azonban bizakodó volt, s elmondták, nagyon remélik, hogy jövő tavasszal véget érhet a tíz éve tartó rémálom, s „új porkorszak” kezdődhet – immár minimális, elviselhető mennyiségű porral – az életükben.

 Elkészült a „porfogó csarnok”

 Ennyit az előző rész tartalmából. Nyilvánvalóan június 16-ai gyárlátogatásunkkor leginkább arra voltunk kíváncsiak, elkészült-e a nyolcvanmilliós porfogó környezetvédelmi beruházás.

De még nem értünk el a gyárba – az üzemszeánsz előtt felhívtam azt a környékbeli lakót, aki oly keményen beolvasott 2006. novemberében a műszaki vezetőnek (ld. akkori cikkünket, pl. a www.dkegy.hu honlapon, megkattintva a Zöld Sorok 2006. decemberi számát). Ő épp nem volt otthon, ezért a feleségével beszéltem, és invitáltam a férjet, hogy jöjjön el a mostani gyárlátogatásra is, mert az igazi „kontroll csoport” azért az üzemkörnyéki lakók kis csapata, amint azt a múltkor is láttuk.

Épp hajtottam a Baumit-úton, amikor megcsöngetett a meghívott úriember. Nem kis csodálkozásomra, közölte, hogy – bizony, van új a nap alatt –, nagyságrendekkel jobb a porhelyzet, mint annak előtte volt.

A gyárlátogatásra június 16-án került tehát sor, DKE-részről részt vett rajta dr. Dávid Anna, Asztalos Mónika, Gremsperger Jánosné, Safranek Katalin, Gödrösi János, Nagy Tibor, Nádor Tamás. Ekkor ismerkedhettünk meg Illy Gábor ügyvezető igazgatóval is, aki új ember a fedélzeten, s üdvözölhettük korábbi tárgyalópartnerünket, Cseresznyés Erzsébet műszaki vezetőt is. A találkozó az új beruházás, a „porfogó csarnok” bemutatásával kezdődött, egyelőre madártávlatból mutogatta el nekünk a műszaki vezető (a tárgyaló ablakából jól látszott az építmény), mik a fontosabb részei.

E csarnok volt sok környékbeli reménye. Az engedélyezés némi elhúzódása miatt, 2007. augusztusában lett kész az egység. Pár hónapra rá még kiegészítették egy tölcsérszerű berendezéssel is, hogy az a kis távolság is le legyen fedve, ami az átadó szalag és a csarnok tetőlyuka között volt.

A kiporzások legfőbb okának számító ún. 0-20-as kőtároló így teljes egészében le lett fedve, mondta el Cseresznyés Erzsébet. A csarnoknak két bejárata van, ezeken keresztül rakodnak a munkagépek. Mindkét kijáratnál ún. kerékmosó-teknőt alakítottak ki, ami lemossa a port a munkagépek abroncsairól. E pormosókat, ha akarnák se tudnák a gépek megkerülni (aszfaltozni ezt az útterületet nem lehet, mert a munkagépek tönkretették volna hamar a burkolatot).

Ennyit beszéltünk az elmúlt év legnagyobb baumitos környezetvédelmi beruházásáról, ami mind a cég, mind a mi meglátásunk szerint mérföldkő lehet a vakolatgyár porszennyezésének drasztikus csökkentésében.

 „Vizes” söprőautó

 Egy másik porcsökkentő beruházásra is sor került a Baumitnál. A telephelyen belüli utakról is jócskán kerülhetett por a környékre. Mint a műszaki vezető megemlítette, hiába aszfaltozták volna le az útjaikat 2006-ban, ha nem takarítanák azokat. Eddig a Rumpoldtól béreltek alkalomszerűen olyan söprő autót, amely – vizet is használva – letakarította a cégen belüli utakról a port. Cseresznyés Erzsébet elmondta, hogy jó néhányszor nem igazán voltak elégedettek a hulladékos cég söprő autójának teljesítményével, ezért némi tanakodás után úgy döntöttek, vesznek egy saját példányt.

Ezt meg is tették, 26 millió forintba került a gyakorlatilag egy nagy teljesítményű vizes porszívóként szolgáló járgányt, amely áprilistól kezdve minden áldott nap letakarítja a Baumit útjait.

„Végleges porhelyzet”

Ekkor elő is repesztett a Zöld Sorok azzal a kérdéssel, ami adta magát, mint leszögezendő dolog. Hogy akkor most, a jelenlegi helyzet porszempontból véglegesnek tekinthető-e? 2006-2007-ben ugyanis számos porkibocsátás-csökkentő intézkedést hajtott végre a cég (új malom, utak leaszfaltozása, söprő autó, „0-20-as csarnok”), magyarul, amilyen helyzet ezektől most előállt, azt nagyjából véglegesnek tekinthetjük-e?

A műszaki vezető azt válaszolta, gyakorlatilag erről van szó, végrehajtottak minden olyan környezetvédelmi beruházást az elmúlt két évben, ami a technológiát és a telephelyet pormentesebbé teheti.

Hozzátette, a robbantások után kiülepedő porral nem tudnak, mit csinálni, de ez nem jelentős mennyiség. Továbbra is szabadon állnak azok a kődepók, amikben a 20 milliméternél nagyobbra tört köveket tárolják, de ezeket a szél nem mozgatja (emiatt továbbra is fizetnek évi 200 000 Ft környezetvédelmi bírságot). A szabadon álló kőhalmokat egyúttal vizezik is, bár ez csak fagypont fölötti hőmérsékleten lehetséges. Megemlítette azt is, a bányából kijövő összes szalag (amelyen a követ szállítják a technológiai rendszerekbe) zárt…

Száz szónak is egy a vége, a jelenlegi helyzet porszempontból nagyjából véglegesnek tekinthető. Ezt azért kérdeztük meg, tettük nyilvánvalóvá, hogy tudjuk, ez az ábra.

 Bányaösszenyitás 2011-ben

 Gremsperger Jánosné tagunk fölvetette, ők mintha Tömedéken nem éreznének sokkal kevesebb port… Ennek szerinte az lehet az oka, hogy azt a hegykaréjt, „hegyparavánt”, ami eddig védte őket a feléjük irányuló széltől – nekik úgy tűnik –, mintha a cég elkezdte volna „leépíteni”, bontani. Hozzátette, a vakolatgyár korábban azt mondta, ezt meghagyják, hogy ne nyíljon Tömedék felé új szélcsatorna a Baumit felől.

Eztán nagy térképészkedés következett, a műszaki vezető segítségével megkerestük a cégtérképen a kérdéses helyet. Cseresznyés Erzsébet elmondta, a kérdéses hegykaréjhoz nem nyúltak hozzá, és ezt nem is tervezik.

Eztán jöttek csak az igazán érdekes dolgok – kőbányákról, termelési mennyiségekről. Megtudtuk például azt, hogy a dorogi kőbányát, és a tokodinak nevezettet (régen arról volt a bejárat, azért ez a neve, gyakorlatilag azonban kb. a MOL-kúttal van szemben) úgy három év múlva, várhatóan 2011-ben fogják összenyitni. Ez azt jelenti, hogy akkor itt hagyják a dorogi bányát, és már csak a „tokodi bányában” fognak robbantani. A kő telephelyre szállítását továbbra is szalagos rendszerrel oldják meg; bányafronton annyi újdonság van, jegyezte meg a műszaki vezető, hogy nemrég a kőtörőt dízelüzemről villamos üzemre hangolták át, saját trafó hadrendbe állításával.

Kőkitermelés 2008: 350 000 tonna a terv

Az események logikája szerint itt következett be a Zöld Sorok azon kérdése, amely a vakolat-termelés, kőkitermelés mennyiségi adatai firtatta, elsőre 2005-2008 közötti időszakban.

Cseresznyés Erzsébet így válaszolt:

– Változatlanul állítom, amit mintha senki el nem hinne nekem, hogy Dorogon a termelés mennyisége nem növekedett az elmúlt években, sőt, csökkent valamelyest a 2003-2004-es csúcsidőszakhoz képest. A Baumit, mint cég növekedett az elmúlt években, és nőtt a termelésünk is, de ezt nem a dorogi üzem állította elő.

A műszaki vezető taglalta, hogy Dorogon a csúcsmennyiséget 2003-2004-ben termelték. 2005-ben aztán megnyílt az alsózsolcai vakolatgyár, amelynek ugyanúgy 300 000 tonna / év az elvi kapacitása, mint Dorognak. – Amit 2005-ig egy gyárral kellett megtermelni, arra 2005 után már két gyárnak volt lehetősége – magyarázta a szakember. – 2005 előtt bizony Dorogról szállítottuk Miskolcra, vagy Nyíregyházára a termékeket, ma pl. ezt a területet már Alsózsolca látja el.

Kérdésünkre a műszaki vezető elmondta, évi mintegy 240 000 tonna vakolat megy ki a gyárból. A Zöld Sorok azt kérdezte ezzel kapcsolatban, ehhez mennyi követ kell kitermelni?

A cukorgyárak már nem vesznek évi 60-70 ezer tonna követ a Baumittól, ez is csökkenti a kitermelést, magyarázta a szakember. 2003-2004-es évben „robbantották ki” a legtöbb követ, de akkor sem érték el az évi 500 000 tonnát, amire az engedélyük szól. 2007-ben 410 000 tonna követ termeltek ki és dolgoztak fel, 2008-ra a terv 350 000 tonna.

A lényeg az a szakember szerint, hogy bár Dorogon van ma a Baumit központja, ebből azonban nem következik, hogy nőne a termelési mennyiség, és a jövőben sem fog nőni.

Illy Gábor ügyvezető igazgató megvilágította a dolog hátterét is. – Olcsó tömegterméket állítunk el, amely nagyon fuvarigényes, s melynek az árában a fuvarköltség nagyon sokat számít – mondta. – Németországban például 100 kilométernél távolabb nemigen szállítanak ilyesféle terméket. Érdemesebb inkább gyárat építeni egy-egy terület igényeinek a kielégítésére, semmint messziről odafuvarozni a termékeket – magyarázta.

Jelenleg két gyárral termeli meg a Baumit, azokat a termékeket, amelyekre Magyarországon igény van. Ha fejlődne a piac, fejtegette az igazgató, új gyárat építenének feltehetőleg, nem a meglévők kapacitását fejlesztenék tovább. Azonban ettől nem kell tartani, 2007-ben pl. az építőiparban 13 %-os volt a visszaesés 2006-hoz képest.

Ez alkalommal is felmerült a vasúti szállítás kérdése, a válasz most is ugyanaz volt, mint az előző alkalmakkor. Az ügyvezető leszögezte, szállíttatnának ők szívesen a vasúttal, de a vasút ad egy: gyors igényeket nem képes kiszolgálni, márpedig nekik ilyen módon kell legtöbbször teljesíteniük a megrendeléseiket; ad kettő: a közfelfogással ellentétben a vasúti szállítmányozás egyáltalán nem olcsó mulatság. Ne higgyük azonban azt, hangsúlyozta az igazgató, hogy ez valamiféle magyar jelenség. Európa más országaiban – párat leszámítva – ugyanez a jelenség figyelhető meg: a vasúti áruszállítás egyre kevésbé versenyképes a közúti fuvarozás rugalmasságával, áraival összehasonlítva. Hozzátette, úgy tűnik, vasúton csak bizonyos árukat, nagy távolságra, hatalmas mennyiségben érdemes szállítani, de ezek ritkán az ő termékeik.

Hangos kamionok

Fölvetette a kamionok, áruszállító teherautók hangosságát is Gremsperger Jánosné. Mint mondta, ezek már hajnal előtt elindulnak, dörömbölnek, hangosságuk zavarja a környéken lakók álmát.

Cseresznyés Erzsébet diagnosztizálta a dolgot: elmondta, kétféle áruszállítási mód létezik náluk. Az egyik, melynek során az ún. raklapos árut szállítják, úgy bonyolódik, hogy a zsákokban raklapokra tett árut este 10-ig a telephelyen felpakolják az áruszállító teherjárművekre, majd a sofőrök hazamennek aludni, aztán hajnal 3-4 körül jönnek vissza, hogy elinduljanak a teherautókkal. A másik módi: silós autók jönnek az ömlesztett áruért a telephelyre, onnan pedig elviszik ezt. Ez munkaidőben zajlik. Ezek szerint akkor feltehetőleg azok a kamionok zavarhatják a lakókat, amelyek hajnalban indulnak útjukra, állapította meg a műszaki vezető a tényt. (A megállapításon túl e helyt ígéretek aztán nem hangzottak el.)

 Baumit út – rendben kellene tartani

 Gödrösi János, dorogi képviselő az Ady Endre utcában lakik. Szerinte 2005 óta egyre több a por. Cseresznyés Erzsébet szerint ez elvileg nem lehetséges, mert 2005 előtt járt csúcsra az üzem, azóta nem. Elképzelhetőnek tartotta ugyanakkor, hogy pl. 2006, azért tűnhetett „porolósabb évnek”, mert akkor folytak a telephelyen belüli nagyobb építkezések (pl. utak építése).

Ugyanakkor, megkérte a képviselőt, adjon még nekik időt, hiszen ez a 2008-as az első olyan év, amikor be kell érnie a környezetvédelmi beruházások hatásainak. Mostanra készült el minden, nézzük meg, ebben az évben, mi történik, mondta.

Cseresznyés Erzsébet ugyanakkor felvetette, hogy létezik még egy megoldatlan probléma, ami porforrás lehet, ha nem is grandiózus mértékű is. A Baumithoz vezető, mintegy két kilométeres útról van szó. Az utat annak idején a cég építette meg, de a város azzal a feltétellel adta meg rá az engedélyeket, hogy az a város tulajdonába kerül (talán, hogy ne magánútként, hanem közútként lehessen használni, gondolja N. T.) Viszont a cégnél úgy látják, hogy a város nem igazán gazdája ennek az útnak.

Probléma például, hogy a tavalyi év folyamán elkezdődött a területen a tereprendezés, útfeltöltés, a város engedélyével egy csomó sittet, szemetet hordtak egy út melletti – a vasút fölötti – területre, eközben nagyon sok kosz kerül az útra, aminek eltakarítása nem éppen a cég feladata lenne, vélekedett Cseresznyés Erzsébet. Mint elmondta, a Baumit tisztességgel befizeti a helyi adókat, nem is keveset, ezért szerinte a város foglalkozhatna ennek az útnak és környékének a rendben tartásával.

Gremsperger Jánosné megjegyezte, az útmente végig parlagfüves. A műszaki vezető erre elmondta, tavaly 500 000 Ft-ért vágatták le a parlagfüvet az út mellett, idén már egyszer kaszáltattak, kétszer szemetet szedettek az út mentén, táblákat raktak ki, hogy az illegális szemétlerakás ellen hassanak… de ez elvileg nem a Baumit dolga lenne, és nem is ígérhetik, hogy ezeket a feladatokat továbbra is átvállalják a várostól.

Ugyanakkor, továbbra is probléma, hogy nem tudnak mit kezdeni azokkal a kamion-, teherautósofőrökkel, akik a Baumit-úton nem tartják be a 40 km/órás sebességet. A sebességkorlátozást nem viccből találták ki, hanem azért, hogy minél kevésbé verjék föl a nehézjárművek a port. Azonban nincs eszközük a sebességkorlátozás betartatására. Folyamatosan jelzik a problémát alvállalkozóiknak, a telepről anyagot vételezőknek, de ennek sajnos csekély a hatása.

Az hozhatna megoldást a műszaki vezető szerint, ha a rendőrség időnként traffipaxozna az úton. Ez ellen, nemhogy kifogásuk nem lenne, de kifejezetten kérnék ezt. A kiszabott büntetések a járművezetőkre feltehetőleg megtennék a kellő hatást, s ha számíthatnának ellenőrzésre, egy idő után, betartanák a sebességkorlátozást.

Legyen „(por)tesztév” 2008

A Zöld Sorok eztán visszatért a Gödrösi János által felvetett problémára, tudakolta, vajon, nincs-e valamilyen logikus magyarázat arra, hogy a képviselő családjában nem kifejezetten érzékelték a porcsökkenést. A műszaki vezető segítségével végigvettünk pár lehetőséget. Például, a 20 mm-nél nagyobb kövek azok, amelyek nem fedett helyen tárolnak. Azonban, a két centinél nagyobb köveket ugye nem kaphatja fel a szél.

­– Az „útépítési biznisz” – fogalmazott a műszaki vezető –, már lecsengett, 4-5 éve akkor vittek nagyon sok követ tőlünk, amikor építették a táti elkerülő út Grante (Esztergom-kertváros) mögötti részét. A rengeteg teherautó Dorogon keresztül haladt ekkor, külön felmentést kaptak ezek ekkor, tekintettel az útépítés fontosságára. Aztán jött a 2004-es árvíz, eztán már nem tőlünk vitték az építkezéshez a követ. Azóta nem tud a szakember újabb útépítésről.

Aztán a másik nagyobb porforrás a – nem a vakolatgyár, az egy zárt doboz – a régi kőőrlő malom volt, amit 2007 elejétől állítottak le teljesen, vagyis a kőőrléssel kapcsolatos pornak is meg kellett szűnnie legkésőbb 2007-től. (Egyébként a régi malmot a Baumit nem elbontatta, eltüntette, mint azt szokás, hanem kívülről rendbe tették, beüvegezték lezárták, tk. ipari műemlékként kezelték, a műszaki vezető úgy fogalmazott, meg is kapta ezért a beosztását… de aztán mindenki belátta, hogy ez volt a méltó megoldás.)

Porforrásként jelentkezhetett a telephelyen belül található leülepedett por, mondta a szakember. Itt azonban, a korábban elmondottakon túl, még betelepítettek növényekkel (fák, cserjék, fű) is minden szabad felületetet, amit lehetett.

Illy Gábor igazgató tette még hozzá, esetleg az is előfordulhat, hogy a szél időnként onnan is átfújja a port, ahonnan korábban nem. Az volt a véleménye, míg korábban a szél többnyire észak-nyugatról, délkeletről jött, mára e „kiszámíthatóságnak” vége, szinte bármilyen irányból képes a szél feltámadni.

Hozzátette, arra kéri ő is a környékbelieket, nézzék meg ezt az évet porszempontból, és hasonlítsák össze majd a korábbiakkal, ő hisz abban, hogy a 2006-2007-ben elvégzett környezetvédelmi beruházások hatásának mutatkoznia kell.

Összefoglalás

Keményen beszólunk, ha kell, de elismerjük, ha valaki eredményeket mutat fel. Rigmusnyira rövidítve ez lenne a Zöld Sorok „tájékoztatáspolitikájának” lényege. Hosszú évek óta ebben a jegyben állva/írva készítjük környezetvédelmi újságunkat.

A Baumittal 7-8 éve foglalkozunk rendszeresen. Beszóltunk, ha kellett, elismertük, amit lehetett.

Az üzemek társadalmi kontrolljának a lényege nem a gyors eredményekben mutatkozik meg, „gyors eredményt” egy civil szervezet legfeljebb a perek számának növekedésében tud elérni, vagy éppen sajtóvisszhang keltésében.

A megoldás szempontjából a folyamatos civil figyelem érzékeltetése a döntő. Ezért nemcsak akkor látogatunk el egy-egy nagyüzemhez, ha épp valami gond van, nemcsak azt írjuk meg, ha „balhé van”. Hanem tudósítunk a nagy cégek által elért/megvalósított eredményekről is – a civil figyelem érzékeltetésének ez ugyanolyan fontos része (még ha az újságírásban e „konstruktív vonal” vitele kevésbé is jellemző).

Az elmúlt években a mi szempontunkból ez a „politika” nem kevéssé volt eredményes. Érzékelhető, hogy mindegyik nagyüzem gondolkodásába beépült, időről-időre beszámol a lakosságnak környezetvédelmi terveiről, eredményeiről, a Zöld Sorok biztosította nyilvánosságon keresztül. A „beépülést” valószínűleg az is elősegítette, hogy a nagy környezethasználók abban is biztosak lehettek immár, nem csak a negatívumok, de pozitív tetteik is nyilvánosságot kapnak. S ennek azért van szerepe, ha belegondolunk egy kicsit.

A Baumit 2006-2007-ben nagyon jelentős környezetvédelmi beruházásokat hajtott végre (jelentős volt egyébként ez a két év a többi nagyüzem életében is, de erről az „ő cikkeikben” szólunk). Ezt el kell ismerni.

Ha ad absurdum visszük a dolgot, még akkor is méltányolnunk kellene ezeket a környezetvédelmi eredményeket, ha egy grammal sem lenne kevesebb a környéken a por. Mert megtették, amit akár meg se tehettek volna.

De valószínűleg KEVESEBB lesz a por a jövőben, vagyis, úgy tűnik, nem porladtak el a környékbeliek és a civilek porreklamációi a hiábavalóság oltárán, csak hát, kellett egy kis kitartás. Ami nagyon rendben van, még akkor is, ha se ettől, se mástól nem jön el a Kánaán, és a Baumit pora sem száll föl mindörökre az égbe, hanem azért valamelyest csak itt marad közöttünk.

Nádor Tamás

Hozzászólások   

0 #1 Yanira 2017-11-26 16:34
I have checked your blog and i have found some duplicate content, that's why you don't rank high
in google's search results, but there is a tool that can help you
to create 100% unique content, search for: Boorfe's tips unlimited content

Also visit my blog post :: DevinSmall: https://Juana055.blogspot.com
Idézet

Szóljon hozzá!

Biztonsági kód
Frissítés

Ön itt van: Címlap ÜZEMEK Baumit Baumit – egy új „porkorszak” kezdetén?