Veszélyeshulladék-égető: elmondták, hogy’ működnek (üzemlátogatás - 2015-02-23)
Olvasóink értékelése: 5 / 5
- Részletek
- Szülőkategória: Üzemek
- Kategória: Hulladékégető
- Megjelent: 2015. március 31.
- Találatok: 13401
Száz éve voltunk utoljára az égetőműben, és tán, ha egyszer fordult elő az elmúlt évtizedben az, hogy kifejezetten üzemlátogatni indultunk oda. Most mi (Dorogi Környezetvédelmi Egyesület) kezdeményeztük a látogatást, amire 2015-02-23-án került sor. Az üzemlátogatásból született cikk értéke az, hogy rajta kívül nincs olyan elérhető összefoglaló anyag, ami laikus nézőpontból röviden, egyben, érthetően bemutatná a dorogi veszélyeshulladék-égető technológiai és károsanyag-szűrési rendszerét. Mostani látogatásunkkal az volt a célunk, hogy áttekintést kapjunk az égető működéséről. Mindenekelőtt ugyanis meg kell értenünk az égetőmű technológia működését ahhoz, hogy bármit kezdjünk azzal, ha mondjuk, valami nemszeretem dolog történik ott.
Helyközi csapattal érkeztünk: 18-an voltunk összesen, 4-en Dorogról, 4-en Esztergom-kertvárosból, plusz Győrből, Tatabányáról, Budapestről, Piliscsabáról érkeztek érdeklődők. A budapestiek közül két országos zöld civil szervezet is kíváncsi volt az égetőre, a Levegő Munkacsoport és az Energiaklub, mindkettő 2- 2 emberrel képviseltette magát.
A 02-23-ai égetős látogatás volt a záróakkordja a februári üzemlátogatás-sorozatnak (jártunk még: a Gyógyszergyárban, Vakolatgyárban, Hőerőműben).
A 4 dorogi környezetterhelő nagyüzem kb. olyan adottságai a városnak, mint a 10-es út, a medencei fekvés, a napsütéses napok száma, vagy a levegő. Légszennyezési terhelésük nem csak Dorogot érinti – például a piliscsabai égetős üzemlátogató kifejezetten azért jött, hogy arra kérdezzen rá, származhat-e az égetős füstgázból a 2014 augusztusában Piliscsabán piros esőt okozó… hidroxi-kinolin.
(Gyógyszerészetben használt szerves anyag, onnan tudta ezt üzemlátogató-társunk, hogy jó pénzért meglaboroztatta, mi lehet a piros esőben.)
Célunk az üzemlátogatásokkal, most és mindörökké ugyanaz: tudatosítani a cégek vezetőivel, dolgozóival, hogy körülöttük gyerekek, nők, férfiak élnek, akikre vigyázniuk kell, miközben gazdasági tevékenységeiket végzik.
Mielőtt ellátogattunk hozzájuk, megírtuk mit, miért szeretnénk, s mi a célunk az üzemlátogatásokkal (neten ez itt van: www.bit.ly/uzlat-lev-4-nagyuzem-141127).
A 4 nagy dorogi üzemnek küldött levelünk lényege ez volt: „Mint… nagy környezetterhelőktől, azt szeretnénk kérni Önöktől… hogy működjenek együtt velünk, egymással, illetve ki-ki házon belül, egy jó cél megvalósítása érdekében. A CÉL: a dorogi levegő tisztábbá tétele. Csodákat nem várunk senkitől, csak azt, hogy saját cégénél tegye meg azt, amit tenni lehet. Azt szeretnénk, ha a dorogi levegő tisztulása – amennyire ez csak lehetséges – fő szempont lenne gazdasági tevékenységük gyakorlása során.
Konkrétan azt kértük az üzemlátogatásokat megelőző egyeztetéseken, hogy ez alkalommal (mely első a 4-ből) mindegyik cég vázolja fel technológiájának működését, egyúttal mutassa be, miképp mérsékli a tevékenységével járó légszennyezést.
Összeállítottunk kérdéseket, elküldtük ezt az üzemeknek, világossá tettük, hogy szeretnénk megismerni és átlátni az üzem környezetvédelmi működését, légszennyezési folyamatát, illetve az ezt mérséklő technológiák működését, hatásfokát, eredményességét.
Égetős önkép
Fontos megérteni azt is, miként tekint magára a hulladékégető, miért tekintik ők társadalmilag hasznosnak a saját tevékenységüket. Röviden: azt tartják magukról, hogy azok közül valók, akik a fogyasztói társadalom árucikk-termelő dömpingje folytán előálló veszélyes melléktermékeket „eltakarítják”.
Magyarul, az életformánk (fogyasztói társadalom) következményeként keletkező veszélyes hulladékokat, voltaképp a bennük lévő szerves anyagok „kiégetésével”, környezetünkre kevésbé ártalmas hatást kifejteni képes, szervetlen hulladékká változtatják. (Akként, hogy eközben a hulladék térfogata a negyedére csökken – maradékanyag = 25 %-nyi salak+filterpor.)
A technológián túl fontos megérteni tehát az emberi tényezőt is. Például azt, hogy hiába várjuk azt a hulladékégetőtől, hogy magára úgy tekintsen, mint a közvetlen környezetét füstgázos-salakos károsanyag-kibocsátással terhelő „idegen testre”, ami csak a célból létezik, hogy profitot termeljen a tulajdonosának és idegesítse a környékbelieket.
Miért fontos ezt tudni? Ugyanazért, amiért fontos átlátni a technológiájuk működését. Hogy értsük egymást. Mert csak ekkor tudunk hatékonyan és érdemben bármit kezdeni egymással, bárhogy alakulnak is – aktuálisan – a dolgok.
Cserébe, mi lakosok is elvárhatjuk, hogy értsék törekvésünket, ami minden környezetterhelő vállalkozás esetén ugyanaz, az üzemszerűen szabályos, elérhető legjobb technológiát használó, lehető legkisebb szennyezőanyag-kibocsátással járó működés.
Ezt közvetítjük, értetjük meg a nagy dorogi környezetterhelő cégekkel, amikor üzemlátogatunk, miközben egyúttal kísérletet teszünk technológiájuk, üzemvezetésük megértésére.
Fogadtatás, kommunikáció: teljesen rendben volt
A 2015-02-23-ai látogatáson Lágler Katalin ügyvezető igazgató, Pintér Gábor környezetvédelmi vezető, és Róthné Csipke Zsuzsanna HR-munkatárs fogadott minket. A környezetvédelmi vezető prezentált, mutatta be a cég tevékenységét, Lágler Katalintól lehetett kérdezni, és ő válaszolt az olyan kérdésekre, amelyek amolyan cégvezetősek voltak. (A képen jobbról balra: Lágler Katalin, Pintér Gábor, Róthné Csipke Zsuzsanna)
A hangulat most oldott és fegyelmezett volt egyszerre. Bármikor lehetett kérdezni, nem voltak értelmetlennek ható kérések, előírások, de még neheztelő fintorok se, egy-egy kellemetlenebbnek tűnő kérdésnél… szóval kifejezetten rendben volt a dolog. Diktafont, fényképezőgépet használhattunk. A látogatás mintegy 2,5 órát vett igénybe.
Ultrarövid összefoglaló
Alább egy ultrarövid összefoglalóját adjuk az égetőmű működésének. Ezt kifejezetten az olvasni lustáknak szánjuk, vagy bevezetésnek, összefoglalónak a hosszú cikkhez.
Szóval. A fogyasztó társadalom árucikkeinek előállítása melléktermékeként nagyon sok hulladék keletkezik. Ezek elégetéséhez a hulladékégetőben kb. 1200 fokos tűztér-hőmérséklet szükséges.
A tökéletes égetés érdekében a füstgázok az utóégető kamrába kerülnek. Majd a hőhasznosító kazánban a hulladékból származó energiát nyerik vissza. Az energiát gőzturbina segítségével árammá alakítják. Illetve nagy részét – gőzként, egy vezetéken át – átadják/eladják a 4000 dorogi, esztergomi lakást fűtő Dorogi Hőerőműnek.
A zsákos porleválasztóban a füstgázok portartalmát választják le, és a leválasztott por egy részét visszaforgatják.
A dioxinmentesítés 2. fázisában, a katalitikus egységben a füstgáz teljes dioxin-mentesítését hajtják végre úgy, hogy a dioxinok természetes alkotóikra bomlanak le.
A megtisztított füstgáz magas nedvességtartalma miatt gőzcsóva formájában távozik a 70 m magas kéményen át. A füstgáz összetételét folyamatosan ellenőrzik, regisztrálják. (A mért értékek megfelelnek az európai emissziós normáknak.)
Az ártalmatlanítási technológiát vezérlő automatika a legkisebb rendellenesség észlelve azonnal, emberi beavatkozás nélkül is leállítja a folyamatokat.
A füstgáztisztításból származó porokat tárolótartályokban gyűjtik össze, és a kemence salakjával együtt speciális lerakóba helyezik el (lesz majd egy érdekes rész az anyagban később arról, az égető ügyvezetője miért nem hordatja az égetős salakot az almásfüzitői lerakóra, holott az sokkal olcsóbb lenne, mint Aszódra vinni a maradékanyagot).
Laboratóriumukban folyamatosan elemzik a technológia során felhasznált, illetve keletkező anyagokat.
A szennyvizet és a csapadékvizet elkülönítve kezelik, és rendszeresen vizsgálják.
Az érdeklődőknek üzemlátogatáson mutatják be tevékenységüket. Alapvető feladatuknak azt tartják, hogy biztonságosan ártalmatlanítsák a nagy mennyiségben keletkező veszélyes hulladékokat.
Prezentáció
Pintér Gábor környezetvédelmi vezető egy magyarázatokkal fűszerezett, logikailag jól felépített prezentáció 
keretében bemutatta a cég helyzetét, tevékenységét, környezetvédelmét, levegőtisztítási gyakorlatát. Végig úgy tűnt, amit csak lehetett, igyekezett megosztani velünk. (Egy kis pletyó: dr. Zsombok György szakértőnkkel a látogatás utáni e-mail-váltásunkban úgy minősítette a látogatást, hogy az „meglepően informatív” volt.)
Sztori + céghelyzet röviden
A cég 100 % francia tulajdonban van (bár hagyták volna szívesen a felét a gyógyszergyárak tulajdonában, mondja el majd később Lágler Katalin…), a Veoila Environment csoport tagja. A Veoila a világ sok országában van jelen, közel 200 E munkavállalóval. Jellemzően az energiaszolgáltatás, hulladékgazdálkodás műfajaiban dolgoznak, leginkább Európában, de jelen vannak Ázsiában és Amerikában is.
A dorogi üzem kialakulása
A társaságot 1984-ben alakította 3 nagy gyógyszergyár (Richter, Chinoin, Egis), a tervező a W + E Umwelttechnik A. G. Svájc volt. 1989 – Próbaüzem. 1991 - Üzembe helyezés (induló kapacitás: 25 000 t/év). 1993: Privatizáció → SARP INDUSTRIES szakmai befektető csoport.
Kapacitás- és névváltozások
Eztán Pintér Gábor folytatta. Elmondta, 1998-ban vezették be az égetőműben a környezetközpontú irányítási rendszert, 1999-ben megszerezték az ISO 14001-es minősítést (a tanúsító vállalat a Det Norske Veritas volt). 2001-ben nevet változtatott a hulladékégető, ONYX Magyarország Kft-re. 2004 az OHSAS 18001 Munkahelyi Egészségvédelem és Biztonság Irányítási Rendszer kiépítésének éve volt.
2007-ben ismét átkeresztelkedett a cég, immár SARPI Dorog Környezetvédelmi Kft. lett a neve.
A társaság alkalmazottainak száma jelenleg 69 fő, égetési kapacitása pedig 35 000 t/év
A dorogi a legnagyobb hazai égető, feltéve…
Eztán arról alakult ki párbeszéd Mohos Nádor Tamás (MNT) és Lágler Katalin (LK) között, hogy a dorogi égetőmű a legnagyobb kapacitású-e az országban.
Megtudtuk, igen, az, ha azt nézzük, hogy egy égetőre mekkora kapacitás esik. Ugyanis, van olyan cég, amelyik több veszélyeshulladék-égetőt üzemeltet, ők összességében nagyobb égető-kapacitással rendelkeznek – ha több telephelyen is –, mint a dorogi égető.
Eztán arra voltunk kíváncsiak, van-e valamilyen speciális profilja a dorogi égetőnek, amiért ide járnak bizonyos fajta hulladékokat ártalmatlaníttatni. Lágler Katalin azt válaszolta, az égetési profilban nüánsznyi különbségek vannak, a szállítási költség a meghatározó tényező a szempontból, melyik cég hova viszi a veszélyes hulladékát. Vagy ilyen szempont lehet az is, hogy a kiszemelt égetőnek van-e akkora kapacitása a hulladékgazda számára, hogy pl. rendszeresen be tudja fogadni a nála meghatározott időben termelődő hulladékot.
Egy kérdésünk nyomán megtudtuk azt is, hogy nagy a verseny a hulladékégetési piacon, és továbbra is a gyógyszergyárak adják az elégetendő hulladék jó részét.
Az égetésen túl: begyűjtés, előkezelés
Eztán mentünk tovább a prezentációban. Pintér Gábor jelezte, hogy az égetőnek évi 35 E tonna veszélyes és nem veszélyes hulladék ártalmatlanítására van engedélye, de ez nem minden.
Foglalkoznak ugyanis hulladékok előkezelésével (10.000 t/év mennyiségig szól az engedély), illetve hulladékok begyűjtésével (legfeljebb 15 000 t/év) is. Ez utóbbi annyit jelent, hogy szolgáltatásuk része lehet az is, amikor egy veszélyes hulladékot átadótól egyúttal átveszik annak nem veszélyes, pl. újrahasznosítható hulladékait is (pl. akkumulátor), amit aztán ők juttatnak el az illetékes ártalmatlanító, újrahasznosító céghez.
– Talán érdekes lehet – tette hozzá Pintér Gábor –, hogy termékek és vámáruk biztonsági megsemmisítésével is foglalkozunk. – Olyan termékek ezek, amelyeket a hétköznapi ember nem feltétlenül tekint hulladéknak, de valamiért a dolog tulajdonosa, az állam, vagy a hatóság megsemmisítteti ezeket az anyagokat, pl. szavatosság lejárta, gyártási hiba okán.
Tevékenységük részeként, említette meg a környezetvédelmi vezető, foglalkoznak az előbbieken túl szállításszervezéssel, gyűjtőedényeztek biztosításával; laboratóriumi bérmérésekkel; k Környezetvédelmi szaktanácsadással; ipari gőz/elektromos áram előállítással.
Fő hulladék-beszállítók
Eztán rátértünk arra, jellemzően milyen iparágak hulladékait égeti el a SARPI Megtudtuk, ma is áll, hogy a vegyipar és a gyógyszeripar adja az ártalmatlanítandó hulladékmennyiség döntő hányadát.
Ezt követik, változó mennyiséggel, más iparágak, pl. az autógyártás, festékgyártás, ruhaipar, gépipar. De pl. a növényvédőszer-gyártás hulladékainak beszállítási mennyiségei csökkennek, eseti raktár-felszámolások alkalmával érkezik egy-egy nagyobb mennyiség.M
Milyen hulladékokat kezelnek
Fontos látni egy hulladékégetőnél, miféle hulladékokat fogadnak, milyen csomagolásban, azokat milyen módon veszik át, hogyan tárolják. Erről is beszélt Pintér Gábor.
Az ország egész területéről fogad(hat)nak hulladékot; külföldről nem jön hulladék – ezt a jelenlegi jogszabályok nem is teszik lehetővé.
Bármilyen HALMAZÁLLAPOTÚ hulladék kezelésére fel vannak készülve, legyen az: folyékony, szilárd, iszap, paszta, gáz. Ennek függvényében ezek KISZERELÉSE lehet: tartály; konténer; hordó stb.
Mintázás - hulladékkeverék
Nagyon fontos a jó minőségű égetés szempontjából, hogy megfelelő „hulladékkeveréket” állítsanak össze. Ez úgy lehetséges, ha pontosan tudják, miféle anyagok vannak abban a hulladékban, amit égetésre leadnak nekik. E célból mintázzák a hulladékot.
Pintér Gábor ismertette a folyamatot. Elmondta, a beszállítás előtt ún. előmintát kérnek hulladékból,
ez pl. egy liter folyékony vagy 1 kg szilárd anyag… Ami nagyon fontos, hogy a minta reprezentatív legyen, azaz jellemző legyen arra a hulladékra, ami később beszállításra kerül.
Eztán a mintát bevizsgálják a laboratóriumukban. Majd a hulladékra jellemző környezetvédelmi és gazdasági tényezők alapján állapítják meg az ártalmatlanítási díjat.
– Előfordul-e, hogy ez a mechanizmus megbicsaklik valamiért? – kérdezte MNT.
– Az nem szokott előfordulni, hogy valaki szándékosan olyan mintát ad le, ami nem jellemző a hulladékára – magyarázta Pintér Gábor. – Olyasmi történhet esetleg meg, hogy rosszul veszik a mintát, netán a mintavétel után a gyártási folyamat időközben megváltozik… de ez ritka.
Összefoglalva, a hulladékfogadás módjának mikéntje: előminta vizsgálat, az analízis eredményeként adott árajánlat, hulladékszállítás ütemezése, hulladékbeszállítás, ellenőrző vizsgálat.
Hulladék-keverés, égetési menü
Miután a mintázás lezajlik, és a hulladék bekerül az égetőbe, a beszállított hulladékok összetételüktől és/vagy csomagolóanyaguktól függően különféle tároló-helyekre kerülnek (pl. hordók a hordótárolóba stb.).
{Ez alól csak néhány kivétel van: a kórházi fertőző hulladékok (amelyeket nem lehet megbontani, összekeverni mással), vagy az ún. biztonsági ártalmatlanítás – ahol az elégeten
dő anyag tulajdonosa vagy a hatóság látni szeretné, ahogy megsemmisül a hulladék (pl. jegyzőkönyv –felvételi kötelezettség miatt).} A letárolt hulladékok aktuális készleten lévő összetétele és mennyisége alapján a főművezető összeállít egy optimális keveréket, ami biztonsági, környezetvédelmi és gazdasági szempontból a legkedvezőbb módon elég. Pl. jól égő hulladékot kever kevésbé égő hulladékkal; töményebb halogéntartalmú hulladékot kisebb egységekben égetnek… efféle szempontok figyelembe vételével történik a beadagolás. Kérdésünkre a környezetvédelmi vezető elmondta, jól égnek pl. az oldószerek, műanyagok, olajféleségek; kevésbé jól égnek a víztartalmú dolgok, pl. galvániszapok.
A gyakorlatban hogyan keverik össze a hulladékokat, kérdeztük.
Megtudtuk, a főművezető állítja össze az égetési menüt. Ehhez egyeztetnie kell a hulladékátvevővel, laboratóriummal, hogy megtudja, egy-egy adott tartályban milyen mennyiségű és égéshőjű anyag van, vagy épp a másikban milyen… Aztán egy számítógép vezérelte rendszer segítségével számolják ki, melyik anyagból mennyinek kell a – hulladékokat összekeverő – forgókemencébe kerülnie. 
A forgókemencébe a szilárd hulladékokat markolóval, a folyékonyakat szivattyúval vagy nitrogénnyomás segítségével juttatják el, míg a hordókat egy szalag viszi a kemencébe.
A technológiai folyamat szereplőinek bemutatása
A technológiai folyamatábra szemlélteti istenigazából, miként megy végbe a hulladékégetés. Ennek bemutatására ezért több időt szántunk, nem véletlenül van az ábra fenn az égetőmű honlapján (www.sarpi.hu) is. A találkozón is végigvettük az egyes főszereplők szerepköreit, a karaktereket sem sajnáljuk rá, mert nagyon fontos velük részletesebben megismerkedni.
Forgókemence, utóégető és társaik
1. FORGÓKEMENCE: ide kerülnek először a hulladékok. Az óránként 6-7 fordulatot tevő kemence kb. 4 m átmérőjű, 11 méter hosszú acélhenger, belülről hőálló téglákkal kibélelve. Benne 1200-1300 fok van. Jobb oldalra lejt, így kihullnak belőle az elégetett dolgok, mégpedig az alján lévő vízágyra, ahol lehűl a salak, amit egy ún. salakkihordó rendszer segítségével konténerekbe tesznek. Innen egy mágnesszalag kiveszi a már kiégett hulladékok közül a vaselemeket, ezeket külön gyűjtik, hasznosítják. Zsombok András kérdése itt az volt, hogy a hordókkal mi történik? Megtudtuk, ezek teljesen kiégnek, de a vastagabb falúak nagyjából megtartják alakjukat, kohóban újra lehet olvasztani őket.
2. UTÓÉGETŐ: Miután a salak kihullott, a keletkező füstgáz az utóégető kamrába jut. Itt legalább 2 másodpercet tölt. Az utóégetőben megy végbe teljes mértékben az oxidáció, az 1 %-nál magasabb halogéntartalmú anyagok esetében legalább 1100 oC fok az égetési hőmérséklet. Ezt követően jutnak a füstgázok a hőhasznosító kazánba.
3. HŐHASZNOSÍTÓ KAZÁN: itt hűlnek a füstgázok, miközben hőenergiájukat átadják a kazáncsövekben lévő ipari víznek, amely ezáltal gőzzé alakul (a gőzt az égető nagyrészt a Hőerőműnek adja el; illetve saját felhasználásuk is van).
4. ABSZORBER: miután a füstgáz valamelyest lehűlt, az abszorberben kezdődik a tisztítása. A füstgázra mésztejet, kalcium-hidroxidot permeteznek, ez a savas komponensek közömbösítésében játszik nagy szerepet. Ezt követően a reaktorba jut a füstgáz.
5. REAKTOR: itt a füstgáz áramlása lelassul, így van ideje a beadagolt aktív szén molekulák nagy fajlagos felületén a dioxinoknak is megkötődni.
6. ZSÁKOS PORLEVÁLASZTÓ: a füstgáz portartalmának kiszűrését zsákos porleválasztó rendszerrel oldják meg. Több mint 1000 filter-zsák van beépítve, ami a füstgáz portartalmát nagyrészt megszűri. A felfogott port, akár a salakot, veszélyes hulladékként veszélyeshulladék-lerakóba kell vinniük.
7. KATALIZÁTOR: e helyt a még esetleg a füstgázban lévő dioxin-molekulák katalitikus oxidációja következik be. Itt bomlanak a dioxinok természetes alkotóelemeikre (sósavra, széndioxidra, vízre). A katalizátort a mosótorony követi a rendszerben.
8. MOSÓTORONY: itt éri el végleges hőmérsékletét – 60-70 fokot – a füstgáz. A lényeg, hogy utolsó lépésben egy mosási fázist követően a füstgáz vízgőzzel telítődik, és ez az a „fehér füst”, ami végül a kéménykimeneten látszik.
Hőerőműs gőzátadás
Megemlítettük Lágler Katalinnak, hogy a hőerőműs látogatáson szereztünk tudomást arról, hogy az égető gőzt ad át/el a hőerőműnek. Tudattuk, ezt jó dolognak tartjuk, hisz e hőenergia előállításához így az erőműnek nem kell primer energiaforrást eltüzelnie, ergo, ebből nem származik külön környezetterhelés (nem kell odavinni a szenet, biomasszát, nem lesz belőle se füstgáz-kibocsátás, se pernye stb.). Megkérdeztük, mekkora mennyiségről van szó, hogyan működik a dolog.
Az ügyvezető elmondta, az erőmű a fűtési szezonban tud átvenni gőzt, akkor szinte minden gőzt átvesznek, ami csak lehetséges (leszámítva az égető saját hőfelhasználását).
Amikor pedig a hőerőmű nem veszi át a gőzt, akkor áramot termelnek az égetésből származó hőenergia segítségével. Hozzátette, arra nagyon figyelnek, hogy gőz, energia ne menjen ki a szabadba.
Megkérdeztük, járt-e ez valamilyen új beruházással… Megtudtuk, az erőműnek való gőzátadáshoz való csővezeték megvolt, csak fel kellett kicsit újítani, és szigetelni.
Légszennyezés-mérések
Eztán következett egy fontos szakasza az eszmecserének, a levegő-tisztaság védelem, kibocsátások, azok mérése.
Pintér Gábor elmondta, hogy vannak FOLYAMATOSAN MÉRENDŐ KOMPONENSEK, illetve olyanok, amelyeket évente egyszer, párszor kell méretni (SZAKASZOSAN MÉRENDŐ ÖSSZETEVŐK).
Jogszabály határozza meg, miket kell konkrétan FOLYAMATOSAN MÉRNI. Ez hét komponens: nitrogén-oxidok (NOx), kéndioxid (SO2), sósav (HCL), szén-monoxid (CO), hidrogén-fluorid (HF), por, szén-hidrogének (CHx). Ezeket az összetevőket percenként mérik, majd ezekből (jogszabályi előírás szerint) félórás, órás, és napi átlagokat kell képezni – és ezeknek kell megfelelniük az előírt határértékeknek.
Pintér Gábor készített egy táblázatot is a 2014-es mért értékek alapján.
Az adatokat elemezve a környezetvédelmi vezető azt jegyezte meg, a hét komponens közül hat esetében a határérték 24 %-a alatt voltak az égetőmű kibocsátásai. A nitrogén-oxidok mutatnak határérték-közelibb értéket, ami minden olyan cégnél jellemző, amely bármit is éget, és ehhez levegőt használ, a levegőnek ugyanis önmagában 78-79 % a nitrogén tartalma.
Megtudtuk, a mért adatokat havonta a győri környezetvédelmi felügyelőségnek, illetve a dorogi és a tokodaltárói polgármesteri hivatalnak küldik meg.
Mivel a találkozót megelőzően a DKE két oldalnyi kérdést dolgozott ki, s küldött el az égetőműnek, Pintér Gábor arra a kérdésünkre is reagált, hogy kontrollálja-e valaki az égető saját méréseit.
Megtudtuk, évente akkreditált összehasonlító mérés történik. Azaz: egy külső szervezet jön az égetőműbe egy napra mérni, és összehasonlítják a két mérőműszer (égetőét övékével) által mért adatokat. Megjegyezte még azt is Pintér Gábor, a környezetvédelmi hatóság is legalább évi egyszer bejelentés nélkül mér náluk.
Dr. Zsombok György azt kérdezte, milyen rendszert használnak a folyamatos mérésekre. Kiderült, erre Opsis típusú műszert használnak. Ún. fény-interferencia méréssel állapítják meg a mérendő anyagfajták koncentrációját. Egy világító test van a kéménybe beépítve, ami a kémény
keresztmetszetét megvilágítja. Egy tükörről visszaverődik a fény egy detektorba, az adott hullámhossz meghatározza azt, milyen komponensről van szó, a fény intenzitás-csökkenése pedig a koncentrációval arányos, ez a mérés elve.
Lágler Katalin ehhez még hozzátette: fontos, hogy kétkörös a mérőrendszer. Ami azt jelenti, hogy minden műszerből kettő van, arra az esetre, hogy ha bármelyik elromolna, a másik tudjon helyette adatot szolgáltatni. Elmondta azt is: a jogszabály szerint legfeljebb 4 órányi mérési szünet fordulhat elő naponta (pl. karbantartás okán), és összesen 60 mérés nélküli óra jöhet össze egy évben, de náluk erre nemigen kerülhet sor, a dupla, kétkörös a rendszer miatt.
Szakaszosan mérendő komponensek
A hét folyamatosan mért komponensen túl, vannak olyan szennyező-anyagok, amelyek mérése nem megoldható folyamatosan, ezeket évente kétszer kötelesek vizsgálni. Ezeknek az anyagoknak a körét jogszabály határozza meg, két nagy csoportjuk van, főként a fémek, illetve a dioxinok.
Ezeket tehát évente 2X kell nekik egy külső, akkreditált laboratóriummal megméretni. (Illetve évente legalább egyszer a hatóság is mér.) Ezeknél az anyagoknál is határérték alatti mennyiségeket szoktak mérni, de ezek esetében jellemzően, nagyon-nagyon kis mennyiségekről beszélünk. Pl. a dioxinnál, a 0,1-es határérték nem mikrogrammot, hanem nanogramm/m3-t jelent.
Pintér Gábor ezeknek az anyagoknak a mérési eredményeiről is készített egy táblázatot, amely az előírt határértékeket valamint a 2010-től 2014-ig mért eredményeket tartalmazta. Amint látjuk (MNT megjegyzés), a mért eredmények nehézfémek esetében jellemzően a határérték 30 %-a alatt voltak, míg a dioxin esetében 33-46 % között.
Összefoglalás – mit csinál az égető
Elmondta, évi 35 E t veszélyes hulladékot ártalmatlanítanak. Azért teszik ezt, mert a mai ember fogyasztói jellegű életviteléből adódóan sok hulladékot, köztük sok veszélyes hulladékot termel. Gyógyszereket használunk, csomagolóanyagokba tesszük a termékeket, autóval járunk, elkerülhetetlen következménye életvitelünknek, hogy veszélyes hulladékok keletkeznek, akár egy termék előállítása, akár elhasználása során vagy után.
Ezzel valamit csinálnunk kell, „ha nem akarjuk, hogy a veszélyes hulladék a Duna parton kössön ki”.
Itt jön a képbe az égetőmű. 35 E tonna veszélyes hulladékból, miután elégetik, jóval kisebb mennyiség, 25%-nyi anyag marad meg. Ami ugyan még mindig veszélyes hulladék, de sokkal stabilabb, egyneműbb, sokkal kevésbé jelent problémát, mint előtte. Úgy vélte, ha ezek a hulladékok lerakásra kerülnének, abból sokkal 
Kérdezz-felelek etap
Bár a prezentáció közben is folyamatosan közbekérdeztünk, most következett kifejezetten az a része az eszmecserének, amikor erre nyitottunk lehetőséget.
Mi lesz a salakkal
Egy tatabányai látogatótársunk kiszámolta, ha 35 E hulladékot éget el az égető évente és 25 %-nyi – szintúgy veszélyes hulladéknak számító – maradékanyag keletkezik ebből, akkor 8750 tonna salakkal (+ filterporral) kell valamit kezdeni. De mit? Plusz az a kérdés, mondta, hogy ez a maradékanyag valaha is lebomlik-e, elveszti veszélyes-hulladék jellegét.
Lágler Katalin válaszolt erre. Elmondta, a maradékanyagok veszélyes hulladéknak számítanak, Aszódra szállítják őket, amiért fizetnek. Kifejtette, a bejövő veszélyes hulladékban, amit elégetnek, található szerves és szervetlen rész. Feladatuk tk. az, hogy a hulladék szerves részét elégessék, oxidálják. Ami égetés után megmarad, az szervetlen, inert hulladék, ami még mindig veszélyes anyagnak számít, pl. a benne található nehézfémek miatt. Ez a rész veszélyes-hulladék is marad, nem bomlik le.
Lenkei Péter, a Levegő Munkacsoport (LMCSP) munkatársa azt kérdezte, a keletkező salakból vittek-e valaha az almásfüzitői lerakóra. Lágler Katalin azt válaszolta, 1997 óta van ebben az égetőműben, azóta 1 kg pernye vagy salak sem ment az almásfüzitői lerakóra az égetőműből.
Ekkor MNT kérdezte, hogy miért nem, hisz annak szállítási költsége lenne a legkedvezőbb.
Lágler Katalin elmondta: az égetés során keletkező veszélyes hulladéknak számító maradékanyagok szempontjából nem tartja megfelelő lerakónak az almásfüzitőit, ezért inkább vállalják a plusz költségeket, és drágábban Aszódra szállíttatják a maradékanyagot.
A LMCSP kérdései, válaszok
Lenkei Péter, a LMCSP munkatársa jött eztán. Megjegyezte, utoljára tüntetni volt itt 11 éve, most technológia kérdései lennének. Sorra vesszük a kérdéseit és a válaszokat.
LP: Mi lesz aktív szénszűrő sorsa. Deponálás, újraelégetés, regenerálás?
LK: Náluk nem aktív szén szűrő van, ami telítődik, kiveszik, regenerálják stb. Az aktív szénszűrő szerepe az égetőben a dioxin-mentesítés első fázisában van, ami mészporral együtt adszorbeálja a dioxinok egy részét.
LP: Látja, hogy a legtöbb kibocsátást jócskán a határérték alatt tudják tartani, de a nitrogén-oxidok kibocsátási mértéke problémásnak tűnik. Nem lehetne csökkenteni ezt?
LK: A NOX-kibocsátásukat nem tartja problematikusnak, mert a határértéknek jócskán alatta marad, legfeljebb csak kevésbé, mint a többi komponens esetében.
Lenkei Péter erre megjegyezte, hogy az átlag 116 mg/m3 kibocsátás az sok, főként annak fényében, hogy Nyugat-Európában vannak olyan égetők, amelyek NOX kibocsátása ennek az értéknek a tized-huszad része.
Lágler Katalin megjegyezte, az EU-s égetők kibocsátásait ismervén, nekik nem ez a tapasztalatuk.
Andó Zoltán, a LMCSP másik munkatársa ekkor ismertette, hogy azért tartja soknak a 116 mg/m3-es NOX kibocsátást, mert ez azt jelenti, hogy az elégetett 35 E tonna hulladékból, így több mint 150 E tonna füstgáz lesz… hisz ha bármit elégetünk a levegő oxigén-tartalmát felhasználva, a tömegnövekedés 5-6-szoros lesz. Leszögezte, szerinte a füstgáz-kibocsátásnak a 0-hoz kellene közelítenie.
Pl. Dániában, Hollandiába, ahol inkább égetik a hulladékot, semmint lerakják, már tudják az 5-15 mg/m3 NOX kibocsátást tartani, hiszen a most kiadott égetőműs engedélyek a nitrogén-oxidokra már ezt a határértéket tartalmazzák. Ezért mindenképpen érdemes lenne a jövőbe nézni, és olyan technológiák alkalmazására törekedni, amelyek ilyen kibocsátási értéket tesznek lehetővé.
Andó Zoltán erre megjegyezte, ez dicséretes, de ha tudunk olyan technológiáról, ami a most alkalmazotthoz képest sokkal hatékonyabb – pl. NOX esetében –, akkor azt lenne szükséges alkalmazni.
(Itt az eszmecsere-fonal megszakadt e kérdés tekintetében, de a laborban tett üzemlátogatás alatt hallottam, amint Lágler Katalin és Andó Zoltán arról beszéltek, hogy felveszik a kapcsolatot e technológia okán.)
Dioxin-mentesítés, dioxin-mérés
Lenkei Péter következő kérdése arra vonatkozott, hogy a dioxinokat katalizáló, ártalmatlanító ún. katalitikus izzótér hány fokon működik. Tekintettel arra, hogy a füstgázmosóban, ahol mésztejet permeteznek a füstgázra, utóbbi erősen lehűl, ami esetleg problémákat okozhat, pl. a katalizátor eldugulását. Kérdés az is, hogy a katalizátor milyen fajta, ún. fluid-ágyas, vagy ún. monolitikus fajta.
Lágler Katalin, visszanyúlva az előző kérdésre, úgy felelt, nem kérdés, hogy mindig van arra lehetőség, hogy tovább lehessen finomítani az égetési eljárásokat, kibocsátásokat.
Tudnak pl. arról, hogy dioxin-mérés ügyben várhatóan pár éven belül szigorodhatnak az EU-ban a szabályzók. Ugyanis, a mostani alkalmi mérések helyett, Németországban egy-két helyen már a közeljövőben bevezetik az ún. félfolyamatos dioxin-mérést. Amit várhatóan követni fog az, hogy elő is fogják írni, és be is fogják vezettetni ezt az uniós országokban.
– A mi dioxin-mentesítő katalizátorunk ennél sokkal korszerűbb megoldás, hiszen oxidálja a dioxint, vízzé, sósavvá és széndioxiddá, tehát gyakorlatilag lebontja ezt a rákkeltő vegyületet.
– Ezt nem feltétlenül a saját fényezésünkre mondom, csak hogy lássuk, ez a csoport saját döntése volt, hogy egy ilyet ide beépít, holott erre igazándiból kényszerítve nem volt – mondta az ügyvezető.
– Reagálva a kérdésre: a mienk egy három rétegű, méhsejtes katalizátor, vanádium-pentoxid maga a katalizátor, ami egy titán-dioxid hordozón van. A katalizátor hőmérséklete állandó 230-240 fok. Ez nem hűlhet le, mert a dioxin-mentesítési folyamatban a porleválasztó után jön a katalitikus dioxinmentesítő, és a hűlést okozó mosó csak ezt követően áll a technológiában. De a kérdés jó, mert sok égetőnél, szerencsétlen módon, ez nem így van, így amit kérdezett Lenkei Péter, az problémát okozhat.
Porhatás és dioxin-katalizátor
Lenkei Péter eztán azt kérdezte, a por, amit a zsákos porszűrők nem fognak föl, nem teszi-e tönkre a dioxinmentesítő katalizátort.
Lágler Katalin elmondta, a por szép lassan csökkenti a katalizátor működési hatásfokát, de amint ez elér egy mértéket, a szükséges rétegeket kicserélik.
LP: Regenerálják vagy tisztítják?
LK: Érdekes módon a németországi gyártó nem igazán tud jól regenerálni. Ha ezt látjuk, visszaküldjük az egységet, nem rakunk vissza olyat, ami nem működik megfelelően, ilyenkor újat veszünk.
Eztán Ugrin András piliscsabai lakos kérdezett. Először azt, hogy azok az anyagok, amelyeket az égetőbe beszállítanak, majd elégetésre kerülnek, visszakereshetőek-e később.
Lágler Katalin azt válaszolta, abszolút visszakereshetők, mind a beszállítók, mind a beszállított hulladék jellemzői. A beszállítói SZ-jegyeket 10 évig kell megőrizni.
Aztán egy remek kérdés (mert amire rámutatott az fontos lenne) következett Ugrin Andrástól. Hogy készített-e vajon bárki arról statisztikát, változtak-e Dorogon és a környező településeken a megbetegedési jellemzők, arányok az égető működése előtti és utáni időszakra vonatkozóan.
– Mi nem készítettünk ilyet, mert nem feladatunk, és nem is értünk ehhez – mondta az ügyvezető. – Ha esetleg van ilyen, annak az ÁNTSZ-nél kell lennie, minket is érdekelne, ha lenne.
Hozzátette, ugyanakkor nem lenne egyszerű feladat ezt megvalósítani, mert Dorog és környéke az égető megépítése előtt sem épp egy iparmentes pampa volt, hanem jócskán voltak és mai is vannak itt más ipari üzemek is rajtuk kívül. Ezért, nehéz lenne szerinte az egyes gyárak, üzemek hatását egyenként megbecsülni.
Piros eső, nem „égetős” eső
Ugrin András következő kérdése a 2014 augusztusi piliscsabai piros esőre vonatkozott.
Elmondta, ő Piliscsabán lakik, ahol tavaly nyáron piros eső esett, amitől sok növény elpusztult.
Egy laborral megnézette sok pénzért, mit tartalmaz piros eső. A labor verdiktje az volt, hogy a csapadékot megfestő anyag neve hidroxi-kinolin – ami egy gyógyszerészeti anyag, veszélyes.
Megkérdezte az ügyvezetőt, elképzelhető-e ez az égetőből került ki, netán esetleg más országból fújhatta a szél át.
Lágler Katalin: Ami biztos, hogy ez egy szerves vegyület. Az égető forgókemencéjében legkevesebb 1100 fok van. Egy szerves vegyület már 1100 foknál jóval kisebb hőmérsékleten lebomlik. Mitőlünk tehát ez nem mehetett ki, mert már ha a forgókemence közelébe került volna, lebomlott volna.
Előkezelés, begyűjtés
Zsombok András (Balról jobbra: dr. Zsombok György szakértőnk, Zsombok András, és az EnergiaKlub munkatársai, Koritár Zsuzsa, Antal Attila) azt kérdezte, mit jelent pontosan az, hogy az égetőnek engedélye van 10 E tonna hulladék előkezelésére, illetve 15 E tonna begyűjtésére.
Lágler Katalin elmondta, a begyűjtés lényege, hogy az azt kérő ügyfelektől átvesznek olyan hulladékokat, ami egy-egy ügyfélnél keletkezik, de nem ők égetik el. Ilyen lehet pl. egy rakat neoncső, amit átvesznek az ügyfél égetésre szánt hulladékával együtt, majd 30 napon belül az annak az anyagnak a kezelésére feljogosított vállalkozásnak adják át. Ez voltaképp a komplex szolgáltatás-nyújtás része.
Az ELŐKEZELÉS pedig azt jelenti, hogy bizonyos veszélyes-hulladék fajtákat, amelyeket nem lenne muszáj égetéssel ártalmatlanítani, más módszerrel – pl. fizikai, kémiai kezeléssel – tisztítanak meg. Ilyen lehet, mondjuk, egy vizek tisztítására, vagy pl. víz-olaj elegyek szétválasztására alkalmas kezelési módszer; más kérdés, hogy pl. ennek alkalmazására immár két éve nem kapják meg az engedélyt.
Pintér Gábor részletezte tovább a dolgot. Ilyen módszer lehet aztán a külön
féle szerek szűrése, ülepítése, vagy a vízre felúszó anyagok leválasztása, vagy épp, pl. nehézfém szennyezettség esetén, annak ún. kicsapatása.
Konténer-mintázás
Zsombok András azt kérdezte még, a szilárd, nem homogén anyagoknál is van-e analitikai vizsgálat, ez miként valósulhat meg.
A mintázásnak sok oka van. Fontos a fűtőérték, a halogéntartalom, az esetleges nehézfém-tartalom (röntgenkészülék gyorsanalízis) meghatározása, ezek egyaránt fontosak a jó égéshez, illetve a környezetvédelmi szabályok betartásához.
Dioxin-mentesítés: jobb a komplex módszer
Zsombok András a dioxin-mentesítésre is rákérdezett. Kifejtette, hallottuk a prezentációban, hogy a dioxin-mentesítés első fázisa a mészporos, aktív szenes dioxin-megkötés, eztán jön csak a lebomlást előidéző, korszerűbb katalitikus lehetőség. A kérdése az, esetleg van-e lehetőség a mészporos-aktívszenes rész kiváltására, elhagyására, tekintettel arra, hogy itt a szűrőfelületek felszínén rajta marad a dioxin, mint igen veszélyes anyag, így azokból veszélyes hulladék válik. Van-e lehetőség ennek kiváltására, teljes mértékben katalitikus lebontásra átállni.
LK: Nem célszerű, mert a két módszer (durva szűrés az elején + katalitikus oxidáció) együttes alkalmazása hatékonyabb, mintha csak a katalitikus oxidáció működne. A szennyezőanyag pedig, ami e tételből, mint veszélyes-hulladék keletkezik, összességében elenyésző mennyiségű.
Pintér Gábor ehhez még hozzátette: nem sokat nyernénk a dologgal, ugyanis pl. az aktív szenes szűrőfelületeken nem csak a dioxin kötődik meg, hanem minden egyéb más is, így ugyanúgy veszélyes hulladék lenne a szűrőkből.
Végül
Végül, egy kérdésre adott feleletből megtudtuk, nem a hulladékégetőknek áll most a világ, a hulladékpiac, mert lerakni még mindig sokkal olcsóbb a veszélyes hulladékokat is, mint elégettetni. Egy-két éve ugyan bevezették a lerakási díjat, ami az égetés felé tolta a volna a veszélyeshulladék-piacot, de ennek kidolgozottsága nem volt szakmailag rendben, így célját nem érte el.
Mohos Nádor Tamás
