Hulladékégető: cél a jó égetés – üzemlátogatás 2016-03-21/1. felvonás
- Részletek
- Szülőkategória: Üzemek
- Kategória: Hulladékégető
- Megjelent: 2016. április 21.
- Találatok: 355831
Immár harmadszor jártunk az égetőműben 2015-02-23-ika óta. Most (2016-03-21-én) majd’ három órát töltöttünk ott 23-ad magunkkal. A látogatásról szóló cikk ismét két darabból áll, egy általános üzembemutatós, plusz egy kérdezz-felelek részből. Az első, általános részben is jócskán vannak újdonságok, nem is beszélve a kérdezgetős cikkről, amely izgalmas, azzal együtt is, hogy egy-egy üzemlátogatásnak, azért nagyon is megvannak a maga prózai, majdhogynem átléphetetlen keretei (úgyhogy, itt nem a dráma dominál, hanem a megismerés). Ez itt most, az egyes számú, általános üzembemutatós darabja a 2016-03-21-ei üzemlátogatásos cikk-duónak. (További képek a Facebook cikkben, ITT.)
2015 februárja óta ez a harmadik üzemlátogatásunk az égetőben. Első alkalommal (2015-02-23) 17-en látogattunk az üzembe, másodszor (2015-07-20) 12-en voltunk, most (2016-03-21) pedig 23 ember volt kíváncsi az égetőműre. Azaz, összesen 53-an voltunk üzemet látogatni ott az elmúlt 13 hónapban.
Csak azért a nagy összesítésesdi, mert mire e cikk íródik, már a másik három nagy dorogi üzemben (Richter, Baumit, Hőerőmű) is megvolt a harmadik kör, így „eredményt tudunk hirdetni” a „hányan voltak kíváncsiak 13 hónap alatt a 4 dorogi nagyüzemre” kategóriában.
A látogató-sorrend (3 alkalom/2015-2016) így alakul látogatószámokat tekintve: Égető – 53, Richter – 44, Baumit – 34, Hőerőmű – 24.
Megjegyzem, 12 évvel ezelőtti – kizárólag dorogiak körében folytatottot – közvélemény-kutatásunk szerint pont ez az eredmény jött ki arra nézvést, a lakosok melyik üzemet, milyen mértékben tartják „veszélyesnek”. Ha nagyon akarjuk, így függhet össze az érdeklődési sorrend „a vélt veszélyességi faktorral”. A csavar csak az a dologban, hogy a látogatók többsége nem a dorogiak közül került ki, ezért inkább arra következtethetünk az érdeklődési sorrendből, melyik cégnek, mekkora országos ismertsége van a környezetvédelem iránt érdeklődők körében.
Hozzáteszem azt is, ha engem kérdeznének, más sorrendet alakítanék ki, a szempontból, melyik üzemek kibocsátásai jelentenek – a nap végén – összességében kisebb vagy nagyobb terhelést tüdőnkre, génállományunkra. És akkor még elegánsan kikerültük azt az elég fontosocska kérdést, hogy ténylegesen, milyen jellegű kibocsátás szempontjából, melyik cég lenne az úttörő… mert e szempontból is többféle sorrend állítható fel.
Úgyhogy, maradjunk csak a harmadik égetős üzemlátogatásunknál.
Cikk-csavar indoklás
Ez az üzemlátogatás olyan öszvéres volt. A beszélgetős etap két részből állt, általános üzembemutatás, közben válaszok a felmerült kérdésekre, illetve Mohos Nádor Tamás projektvezetőnek volt tízegynéhány kérdése, amit még a látogatás előtt elküldött az égetőnek, hogy pontos válaszokat tudjunk majd a helyszínen kapni (pl.: a BVM-es hulladéknak mekkora részét égették el végül Dorogon).
Érkezett ugyanis a látogatásra egy 16 fős HM nyugdíjas csapat, nekik ez az általános üzembemutató még nem volt meg, így, rájuk való tekintettel ezt a részt újráztuk.
A 40 perces előadásból, amit Pintér Gábor környezetvédelmi munkatárs tartott (általános üzembemutatás), e cikkben csak azokat a részeket ismertetem, amelyek a múltkori cikkeinkben annyira nem, vagy nem annyira voltak benne.
Az eddig megjelent égetős cikkeket egyébként itt lehet elolvasni a dke.hu honlapon: www.bit.ly/egetos-cikkek. Az általános bemutatás cikk (Veszélyeshulladék-égető: elmondták, hogy’ működnek – üzemlátogatás - 2015-02-23) itt van: www.bit.ly/dorogi-vh-egeto-mukodese-150223. 
Pár mondatnyi üzemtörténet
A hulladékégetőt három gyógyszergyár alapította 1984-ben, a veszélyes hulladékaik ellenőrzött körülmények között való ártalmatlanítása okán, fejtette ki Pintér Gábor. Ezt megelőzően nem igazán volt erre Magyarországon lehetőség, ez volt az égető létrejöttének fő oka.
Pár fontos adat: a társaságot 1984-ben alakította 3 nagy gyógyszergyár (Richter, Chinoin, Egis), a tervező a W + E Umwelttechnik A. G. Svájc volt. 1989 – próbaüzem. 1991 - üzembe helyezés (induló kapacitás: 25 000 t/év). 1993: privatizáció → SARP INDUSTRIES szakmai befektető csoport.
1993-tól mintegy 7 Mrd Ft értékű beruházást hajtott végre az üzemben a tulajdonos. Ennek is köszönhetően Magyarországon az elsők között vezették be (1999-ben) az ISO 14001-es minősítési rendszert.
A társaság alkalmazottainak száma jelenleg 69 fő, ami azt mutatja, hogy magas fokon automatizált a rendszer, égetési kapacitása pedig 35 000 t/év (tervezik emelni 8000 tonnával, derül majd ki később, a kérdésekre adott válaszokból). A gyárbejárásos részben egyébként Lágler Katalin ügyvezető igazgató elmondta, korábban 120 ember dolgozott az üzemben, de a korszerűsítések eredményeképp az alkalmazotti létszámot 70 fő alá tudták csökkenteni.
Égetési kapacitás: most – még – 35 E tonna
Eztán mentünk tovább a prezentációban. Pintér Gábor jelezte, hogy az égetőnek évi 35 E tonna veszélyes és nem veszélyes hulladék ártalmatlanítására van engedélye, de ez nem minden, foglalkoznak ugyanis hulladékok előkezelésével (10.000 t/év mennyiségig szól az engedély), illetve hulladékok gyűjtésével is. Itt említette meg Pintér Gábor az ipari gőz előállítását, bérmérést, más fontos dolgokat.
(Részletek a korábbi cikkben - RKC: www.bit.ly/dorogi-vh-egeto-mukodese-150223, e kifejezésnek a rövidítése a továbbiakban = RKC).
Egy HM-nyugdíjas látogatónk a bérmérésre kérdezett rá. Pintér Gábor elmondta, laboratóriumukban, saját eszközeikkel kérés esetén, fizetség ellenében elvégeznek analitikai vizsgálatokat, pl. halogén- vagy éppen nehézfém-tartalomra, stb. vonatkozóan…
Főként gyógyszeripari hulladékot égetnek
Iparági beszállítók – jelenleg is a gyógyszeriparból érkezik hozzájuk a legtöbb hulladék, tudtuk meg.
(Megjegyzés: az égetős látogatást követő Richteres látogatáskor – 2016-04-01 – pont meg is néztünk két olyan gyűjtőtartályt, amelyekben külön-külön gyűjtötték az 1 % alatti, és ez érték feletti halogéntartalommal bíró, égetésre szánt hulladékokat.)
Beszélt a környezetvédelmi vezető arról is, minél nagyobb kiszerelésben (tartály, konténer) érkezik a hulladék, nekik annál könnyebb vele a dolguk, de természetesen rengeteg hordós, vagy más kisebb kiszerelésben is érkezik hulladék.
Tartályokba, bunkerekbe kerülnek az égetendő hulladékok
A hulladékfogadás rendje jogszabályban van előírva, részletek (előmintázás, költségmegállapítás, szerződés, ütemezés, beszállításkori mintavétel stb.) = RKC.
– A folyékony hulladékok aránya 45-50 % – mondta Pintér Gábor. – Erre nagy tartálypark-kapacitás áll rendelkezésünkre, 400 m3-es, 100, 50 és 25 köbméteres stb. tartályok.
A hordóban érkezett hulladékokat a hordótárolóban, a szilárd hulladékokat bunkerekben tárolják.
Arra törekednek, hogy a kis kiszerelésű hulladékok, bekerüljenek vagy a tartályparkba, vagy a bunkerekbe, mert onnan tudnak ellenőrzöttebben hulladékot adagolni az égetéshez.
Kivételek, amelyeket azonnal, vagy egy napon belül kell ártalmatlanítani: fertőző hulladékok (max. 24 óráig tárolhatók hűtetlenül), illetve a hatóság által lefoglalt, megsemmisítésre ítélt dolgok, itt a miatt sietősebb a dolog, hogy a hatósági embereknek is jelen kell lenniük a megsemmisítésnél.
Égetési menü – cél a jó égés
Mikor mit égetnek? Nem éppen azt, amit behoznak, más ennek az elve. A lényeg: a készleten lévő hulladékokból a szakemberek összeállítanak egy ún. égetési menüt. Ennek sok mindent kell tudnia, biztonsági, környezetvédelmi, és gazdasági szempontból is.
A cél a jó égés, égetés. Egy példa: magas égéshőjű oldószert önmagában elégetni nem lenne okos dolog, mert károsíthatja a forgókemencét. A szennyvíziszap viszont ennek az ellenkezője, ami önmagában nem ég, ehhez pl. nagyon sok földgázt kellene adagolni, hogy a megfelelő égéshőmérsékletet tartani tudják. De ha pl. magas halogén-, vagy nehézfém-tartalmú hulladékról van szó, azt sem égethetik ripsz-ropsz el, hanem csak megfelelő ütemezéssel, kisebb adagokban.
Tehát különféle szempontok figyelembevételével kell összeállítani a megfelelő égetési keveréket, aminek lehetőleg önfenntartónak kell lennie (azaz, ne kelljen hozzá pluszban földgázt elégetni), nem okoz túlhevülést, és környezetvédelmi, kibocsátási problémákat.
Olyan égetési menüt kell tehát képeznünk, ami a lehető legjobb elégését eredményezi a hulladékoknak – foglalta össze Pintér Gábor.
45-90 perc alatt égnek el a hulladékok
A hulladékok végül a forgókemencébe kerülnek. Pintér Gábor részletesen ismertette az égetés folyamatát, elmondta, minek, mi a szerepe (FORGÓKEMENCE, UTÓÉGETŐ, HŐHASZNOSÍTÓ KAZÁN, ABSZORBER, REAKTOR, ZSÁKOS PORLEVÁLASZTÓ, KATALIZÁTOR, MOSÓTORONY…). Ezt mi most nem ismételjük meg a cikkben, mert a korábbi cikkünkben (RKC) ezt mind leírtuk.
A lényeg: 45-90 perc alatt zajlik le az ártalmatlanítási folyamat, amelynek során a forgókemencében elégő 100 egységnyi veszélyes hulladékból a végén 25 egységnyi salak, égetési maradványanyag marad, miközben a bennük található szerves szennyező anyagok „kiártalmatlanítódnak” a hulladékból.
A maradékanyag természetesen még mindig veszélyes hulladéknak minősül, de immár szervesanyag tartalom nélküli, könnyebben kezelhető, veszélyeshulladék lerakókban deponálható anyagot kapunk.
Fontos, az égetés során keletkező, nagy mennyiségű füstgáz megtisztulásának folyamata, ezt szintén bemutattuk korábbi cikkünkben, így most ezen nem megyünk végig (RKC).
Három kérdés: torlasztó, salak, salakarány
KÉRDÉS – Zsombok György kérdése e ponton az volt, van-e a kemencében spirálbetét.
Lágler Katalin elmondta, ők ezt torlasztónak nevezik. A Veoila csoporton belül voltak erre vonatkozó kísérletek – máshol, nem Dorogon –, és az volt a tapasztalat, hogy 2-3 hónapot bírnak csak ki, azalatt elkopnak, ezért aztán Dorogon sem vezették be ezek alkalmazását.
KÉRDÉS: a HM nyugdíjas csoport vezetője (Soós Tamás) azt kérdezte, hova kerül a salak, illetve az égetőből kikerülő anyagot „lehet-e tovább bontani”?
Pintér Gábor elmondta, a salak veszélyes hulladék, lerakóba viszik, Marcaliba. Ebben már kiégetni való anyag nincs, ahogy a jogszabály is előírja, a szervesanyag tartalom kevesebb, mint 3 %.
– Voltak korábban arra vonatkozó kísérletek, mondta el Pintér Gábor, hogy más salakokkal keverve (pl. cementiparival) ezt felhasználják, de a jogszabály azt mondja, hogy az égetőmű salakját erre nem lehet felhasználni, mert veszélyes hulladék.
– Miért veszélyes? – kérdezte Zsombok György.
– Mert különféle kioldódási vizsgálatok alapján, a magyar jogszabályok alapján ez még mindig veszélyes hulladék, ezért nem lehet ilyesmire használni – mondta Lágler Katalin. – Más európai országokban újrahasznosítják, de a magyar szabályozás szerint ez nem megengedett.
– Mennyi, hány százalék salak képződik az évi 35 E tonna elégetett hulladékból?
– Ez a bevitt hulladéktól is függ, ha csak oldószert égetnénk, akkor nulla lenne a salakarány – magyarázta Lágler Katalin. – Átlagban – és ez jellemző a többi európai égetőre is – a bevitt hulladék 20-25 %-a, ami salakként megmarad. De ennek úgy a fele a füstgáztisztítás maradékanyaga („filterpor”).
1 %-nál több halogén - alapos utóégetés kell
Pintér Gábor folytatta. Elmondta, ha 1 %-nál magasabb a halogéntartalma az elégetendő hulladéknak, akkor az ún. utóégetőben, több mint 1100 fokon, legalább 2 másodpercet kell tartózkodnia az égetendő hulladéknak a tökéletes oxidáció céljából (1 %-nál alacsonyabb halogéntartalom esetén elég a 850 fok is). – Mi általában 1 %-nál magasabb halogén-tartalmú anyagokat égetünk, ezért nekünk általában 1100 fok az a hőmérséklet, amit az utóégetőben tartanunk kell. A jogszabály szerint 2 másodperc az előírt idő, de a legutóbbi áramlástechnikai méréseink szerint, minimum 3,74 másodperc volt az az idő, amit a hulladékok a dorogi égető technológiájában az utóégetőben töltenek.
Nincs korlátozva a halogén-beviteli arány
– Ez tehát akkor van, ha 1 %-nál magasabb a halogéntartalom, de legfeljebb mekkora halogén-tartalmú anyagokat égethet az égetőmű? – kérdezte Zsombok György.
– Az égetőt annak idején 4.5-4.6 elméleti halogén-beviteli értékkel tervezték, de elméletileg nincs korlátozva a halogén-beviteli arány – mondta Pintér Gábor.
– A kibocsátott füstgáz szennyezettségi értékei jelentik e szempontból a szűk keresztmetszetet – mondta Lágler Katalin. – Ha az ún. kibocsátási (emissziós) értékeket betartjuk, akkor annyit képes a rendszer ebből „feldolgozni”, amíg ezek az értékek jók, megfelelőek.
A füst(gáz) színe
Nemeskéri Klára Esztergom-kertvárosból azt kérdezte, a fehér füst, ami a kéményen kijön, és messziről látni, tk. miből áll?
– Az a vízgőz látványa, ami 60-70 fokos, ezért látszik – válaszolta Lágler Katalin. – Vannak olyan ún. száraz technológiák, amelyek 200 fokon működnek, ezek esetében semmit nem lehet látni, fehér gőzt sem. Ami tőlünk kijön, az gőz. Ebben is vannak szennyezőanyagok, de amit látunk, az a gőz.
– Egy nyugdíjas hölgy azt vetette ekkor közbe, amikor leszálltak a buszról, valamilyen szúrósabb jellegű szagot éreztek…
Lágler Katalin elmondta, ez nem az ő technológiájukból származik, más iparvállatok is működnek Dorogon, esetleg azok lehetnek e szag forrásai.
Zsákos porleválasztó, filterpor
Ezt követően átvettük a hulladékégetés energiatermelő szerepeit (gőz, áram), illetve a füstgáz megtisztításának folyamatát a dioxin-mentesítésig (RKC - korábbi cikkünkben ezt is leírtuk részletesen).
Ami abban nem szerepelt: a zsákos porleválasztó működése. Ez ugyanúgy működik, mint a háztartásokban a porszívó, csak fordítva, a merev falú porzsák belülről szívja magára a port, és a külső felületén tapadnak meg a szennyező-anyagok, amit lerázatással vagy gravitációsan lehet eltávolítani onnan.
Ezt is külön gyűjtik, ez a másik szilárd maradékanyag, amely az égetés folyamán keletkezik. E pornak (filterpor) és a salaknak a mennyisége ad ki összességében 22-25 %-nyi égetési maradékot.
Ez a kétféle maradékanyag marad fenn tehát az égetés után. Ezeket is kezelni kell, de állapota stabilabb, az egészségre kevésbé ártalmas. Míg a salak közvetlenül lerakóra küldhető, a filterpor olyan, mint a púder, a szél könnyen tudná vinni, vízben is jobban oldódik, mint a salak, ezért ezeket az anyagokat, mielőtt véglegesen lerakásra kerülnek, „cementizálják”, voltaképp betontömbökbe öntik, majd eztán kerülnek lerakásra.
Dioxin-mentesítő
Szó esett (technológia ábra, 7-es pont) a dioxin-mentesítőről is. Pintér Gábor elmondta, ez az elem a füstgáz-tisztítás csúcsteljesítményét jelenti, dioxin-túllépési gondjaik így nem is voltak. A mosótoronyban (ábra, 8.) speciális mésztejes tisztítás történik, itt még – utolsó lépcsőként – átmossák a füstgázt, amitől 60-70 fokos vízgőzzel telítődik, és aztán ezért száll a kéményből a fehér füst.
A döntő kérdés: mi megy ki a kéményen?
Pintér Gábor elmondta, a legfontosabb kérdés az, szennyező-anyagokból, mi megy ki a kéményen.
– Azt nem állítjuk, hogy tiszta oxigént bocsátunk ki, de azt igen, hogy a jogszabályi előírásoknak messzemenően megfelelnek az ún. emissziós értékei az égetőműnek.
Jogszabály írja elő, mely komponenseket kell FOLYAMATOSAN mérni a kibocsátott füstgázban. Ez hét komponens: nitrogén-oxidok (NOx), kéndioxid (SO2), sósav (HCL), szén-monoxid (CO), hidrogén-fluorid (HF), por, szén-hidrogének (CHx). Ezeket az összetevőket percenként mérik, majd ezekből (jogszabályi előírás szerint) félórás és napi átlagokat kell képezni – és ezeknek kell megfelelniük az előírt határértékeknek… (Erről részletesen, a szakaszosan mérendő komponensekről, a mérőműszerről stb. korábbi cikkünkben olvashatnak részletesen).
Folyamatos mérések = fény-interferencia módszer
A folyamatos mérésekre Opsis típusú műszert használnak. Ún. fény-interferencia méréssel állapítják meg a mérendő anyagfajták koncentrációját. Egy világító test van a kéménybe beépítve, ami a kéménykeresztmetszetét megvilágítja. Egy tükörről visszaverődik a fény egy detektorba, az adott hullámhossz meghatározza azt, milyen komponensről van szó, a fény intenzitás-csökkenése pedig a koncentrációval arányos, ez a mérés elve.
Kétkörös a mérőrendszer. Ami azt jelenti, hogy minden műszerből kettő van, arra az esetre, hogy ha bármelyik elromolna, a másik tudjon helyette adatot szolgáltatni. Elmondta azt is: a jogszabály szerint legfeljebb 4 órányi mérési szünet fordulhat elő naponta (pl. karbantartás okán), és összesen 60 mérés nélküli óra jöhet össze egy évben, de náluk erre nemigen kerülhet sor, a dupla, kétkörös a rendszer miatt.
Online adattovábbítás 2015. októbertől
Újdonság a 2015. februári látogatáson elmondottakhoz képest, emelte ki Pintér Gábor, hogy 2015. októbertől a folyamatosan mért adatok online, interneten, keletkezésük pillanatában továbbításra kerülnek a környezetvédelmi felügyelőséghez. Ez az utóbbi évben történt adatszolgáltatási újítás.
– Ugyanakkor, ezeket az adatokat minden hónapban el kell küldeni a felügyelőségre, környező polgármesteri hivatalokba is, illetve a sarpi.hu weboldalunkra is kirakjuk – magyarázta a környezetvédelmi vezető.
Pont ez volt az egyike a 14 kérdésnek, amit megküldtem az égetőnek, hogy ezeket időként látni, időnként nem. Pintér Gábor kifejtette, megváltozott az informatikai jogszabály, a lényeg az, hogy az adattárolásra használt ún. sütiket el kell fogadni az oldalon ahhoz, hogy aztán ezt követően láthatóak legyenek az adatok. (MNT: kipróbáltuk, a képernyő jobb alsó sarkában rá kell kattintani az „értettem” szóra, majd frissíteni kell az oldalt, utána megjelennek az adatok.)
Áramszünet esetén, mi történik
Soós Tamásnak az volt a kérdése, hogy áramszünet esetén, mi történik, leáll-e az üzem, műszerek stb.
Lágler Katalin elmondta, 10 másodperces áramszünet esetén kapcsol be az üzemi aggregátor, ekkor ugyan az irodákban nemigen tudnak mindent használni, de az üzemben tudják működtetni ezzel az árammennyiséggel is az alapvető fontosságú berendezéseket.
Ha ennyi nem elég = RKC
Az ún. általános üzembemutató többi témáit (szennyvíztisztítás, zajvédelem, tűzvédelem stb.) is végig vettük az elkövetkezendő negyed órában, de ezeket most nem ismételjük meg e cikkben, a korábbiban elolvashatni a részleteket (lásd: www.bit.ly/dorogi-vh-egeto-mukodese-150223).
Mohos Nádor Tamás
