Hőerőmű – 2015-12-01: új kémény, tűzgömb, kénűző biomassza, a radiátorvíz-melegség rejtelmei…
„– Érzed ezt a kis szagot? – kérdezte tőlem Zsombok György. – A széntüzelés jellegzetes szaga, kénszag, a kénből valamennyi mindig kikerül a levegőbe, ha szenet égetnek, ezt lehet orrontani most. Akinek vannak még – vagy éppenséggel újfent – szagemlékei a szénnel fűtő családi házak környékéről, egyből tudja, miről beszélünk. De, itt is van új a nap alatt, amennyiben villámgyorsan kiderül, hogy – hála a kémiának – a szénszagmérleg másik serpenyőjében ott csücsülnek a biomassza nitrogén-atomjai, és jócskán keresztbe tesznek a szabadba vágyó kénmolekulák légkörbe iszkolásának.” Riportunk a 2015-12-01-ei hőerőműs üzemlátogatásról.
Harmadszor jártunk a Hőerőműbe 2015-12-01-én. Először 2015-02-06-án voltunk ott 17-ed magunkkal. Másodszor 2015-08-07-én mentünk, 11 jelentkezőből 4-en jöttek el. Harmadjára (most, 2015-12-01-én) már csak 3-an mentünk, igaz ez alkalommal a Hőerőmű kérése volt, hogy legfeljebb 4-en jöjjünk a mérésre, amire ekkor került sor. Úgyhogy, csak Zsombok György szakértőnknek szóltunk, aki el is jött, és a 2 projektmunkatárs jelent meg (illetve az egyesületi tagok közt hirdettük meg a maradék üres helyet, de erre nem került ember). Szokásos lefutása ez az üzemlátogatási köröknek az elmúlt 15 év tapasztalata alapján, az első alkalmakkor élénk az érdeklődés, aztán csappan a dolog, alkalomról-alkalomra… úgy nulla felé tartva.
(Nagyon sok civil szervezet jelezte, hogy az utóbbi években megváltozott a korábbi gondolkodásmód, a társadalom ma már „kevésbé civil”, mint volt, pl. civil rendezvényekre is sokkal kevesebben jönnek el. Ahogy egy alapítvány vezetője fogalmazott egy nekem küldött e-mailjében – „nagyon érezni mostanában a nihilt”.)
Kikopott kísértet
Pedig a Hőerőműs látogatások tényleg élményszámba mennek, ezt tanúsíthatja, aki jelen volt bármelyiken. Vélhetően azért, mert az erőmű ügyvezetője, Vollár Attila ilyenné teszi őket. Hasonló élményt a Baumitos látogatások kínálnak még, Cseresznyés Erzsébettel, illetve az égető is nagyon sokat fejlődött nyíltságban és kommunikációban az utóbbi látogatások alapján, ezt el kell ismerni.
Ami mindebben érdekes, az, hogy egyik cégnél sem változtak különösebben az elmúlt 10 évben a velünk kommunikáló személyek, hanem, úgy tűnik, csak sokat fejlődtek ebben a „civiles/kommunikációs dologban”.
Korábban, mintha erősen kísértett volna egy olyan gondolat e cégek vezetőinek a fejében, hogy kvázi „céges magánügy”, hogy Dorogon egy-egy magántulajdonban álló, működésével környezetterhelést hozó üzem, hogy s mint felel meg – vagy sem – a környezet és az emberi egészség védelmét szolgáló előírásoknak.
Ez a „kísértet” mára mintha kikopott volna agyakból, úgy tűnik, evidenssé vált, hogy a lakosság képviseletében fellépő civil szervezeteknek joga van kérdéseket feltenni, s arra válaszokat elvárni.
Hogy ez a módi így szokássá tudott válni, abban szerintem főszerepet játszik az is, hogy a cégek egyre több pénzt fordítottak/fordíthattak/kellett fordítaniuk környezetvédelmi beruházásokra, amitől aztán ezek vezetőinek – akik nyilván a legjobban ismerik cégük fény- és árnyoldalait – lelkiismerete megnyugodhatott a felől, hogy jobbára meg tudnak felelni a lakossági igényeknek.
MEGNÉZTÜK A SZÉN/BIOMASSZA KOMBÓ KAZÁNOKAT MŰKÖDÉS KÖZBEN
Kicsit összefoglaljuk, mi történt 12-01-én a Hőerőműben, aztán később kifejtjük bővebben.
Mostani üzemlátogatásunk tempós és tárgyszerű volt. Miután az irodában megbeszéltük, mit, miért, és hogyan mérnek ma, végig mentünk ismét a Hőerőműn, csak most kicsit más útvonalon, mint múltkor. Megnéztük a szén/biomassza kombó kazánokat működés közben, fújogattunk biomasszát, morzsolgattunk szénport, megnéztük, hogy van összerakva a kazán-rendszer.
Mindeközben Vollár Attila ügyvezető elmagyarázta, mi, hogy, miért van úgy, ahogy. Szakértőnk, dr. Zsombok György folyamatosan kérdezett + közbekérdezett, amitől kialakult egy rém érdekes, pörgős párbeszéd, amely tele volt érthető, emészthető, be- és felfogható ismeretekkel. Már, amikor hallottunk is valamit ebből, ugyanis a gépzúgás miatt pl. diktafon-felvételeink 70 %-a használhatatlan lett.
Millió dologról esett szó, de a vezérfonal a szén/biomassza tüzelés részletes mikéntjei mentén gombolyodott – onnantól, hogy a napraforgó-darálék, mely részei lebegnek frankóbban a levegőbe, odáig, hogy miként kell úgy égetni a szenet/biomasszát, hogy a lehető legkevesebb salak keletkezzen.
De arról is beszéltünk, például a vezérlőteremben, hogy’ állítják be – akár, sőt, leginkább, lakossági visszajelzések alapján –, egy-egy adott lakótelepen, távfűtött településrészen, a radiátorokban milyen külső hőmérséklet esetén, hány fokos melegvíz csörgedezzen… következésképp, milyen hőmérséklet legyen a lakásokban…
(Mi még olyan régimódi, becsületes újságírós módon készítünk cikket. Nem jegyzetelünk, hanem diktafonozunk, hogy jegyzetelés helyett tudjunk figyelni arra, akivel beszélgetünk, aztán a diktafon anyagot kijegyzeteljük, majd ebből írjuk a cikket.)
ELLÁTÁS-BIZTONSÁG: ÚJ KÉMÉNY A GÁZKAZÁNNAK
12-01-én, ahogy máskor is, először a tárgyalóban ültünk le. Itt szoktuk megbeszélni, mik azok az újdonságok, amelyek legutóbbi találkozásunk óta jelentősnek tekinthetők.
Most is volt egy ilyen. Vollár Attila (a hőerőmű ügyvezető igazgatója) jelezte, hogy az ún. 5-ös kazán, amely gázzal üzemel, hamarosan kap egy önálló, 32 m magas kéményt.
– Az Energiahivatal nagyon komolyan veszi az ellátás-biztonságot, ezért néztük meg azt, miként lehet rendszerbe állítani az olajtüzelésű kazánt is – mondta. – Nekünk olcsóbb lett volna, ha nem kell új kéményt építeni, hanem a meglévőbe lehet bevezetni az 5-ös, gázüzemű kazán füstgázát is (mint ahogy az korábban is történt).
– De a szakvélemény, amit kértünk erről, azt állította, nem szerencsés gáz és olajüzemű kazán égéstermékeit egy kéményben kivezetni, mert ha megesik egy sikertelen gyújtási kísérlet a gázkazánnál, esetleg előfordulhatna, hogy egy olajtüzelésből visszamaradt izzó koromszemcse visszarobbantja a gázkazánt. Ezért fog az 5-ös számú gázkazán most új kéményt kapni.
– Mi szükség van olajkazánra, amikor szén/biomassza keverékkel fűt most alapon a Hőerőmű, és még ott van a gáztüzelés lehetősége is? – kérdezte Mohos Nádor Tamás (MNT).
– Ez kizárólag az ellátás-biztonságról szól, annak többszörös bebiztosításáról – mondta az ügyvezető. – Képzeljük el, mondjuk azt, hogy kétméteres hó áll a főutakon, a kamionok nem tudnak se szenet, se biomasszát hozni nekünk. Plusz – ezzel egyidőben –, gázkorlátozást vezetnek be, ami ugye, a cégek felhasználására szokott elsősorban vonatkozni. Mivel tudunk fűteni ekkor? Hogy olajjal, pakurával is tudjunk, ha minden kötél szakad, erről szól ez a történet. Attól nem kell félni, hogy ezt üzemszerűen használnánk, ez csak egy ellátás-biztonsági lehetőség extra esetekre. Ez persze a cégnek nem kevés milliójába fog kerülni.
– De akkor is, az úgy van jól, ha valaki vállalkozik valamire (ahogy a Hőerőmű a hőszolgáltatásra), akkor biztosítsa annak feltételeit, hogy a legkirívóbb körülmények között is képes legyen a vállalatát teljesíteni.
TÚLFŰTÉS? KÉRHETED, HOGY NE LEGYEN
Felvetettük Vollár Attilának, azzal lehetne a legtöbb fűtőanyagot, ezáltal környezetterhelést spórolni, hogy ha nemigen fordulna elő, hogy túlfűtik az egyes épületeket.
– Ha megérkezem ide, mindig az az első kérdésem, hibabejelentések voltak-e – mondta az ügyvezető. – Tegnap meleg volt (5.3 – 12.5 fok között járt a hőmérő aznap), és több hibabejelentés érkezett, hideg a cső, radiátor.
Ha kint meleg van, legyen ez akár télen is, ahol vannak, ott a radiátorszelepek lezárnak, ha a lakásban megvan a 20-egynéhány fok. Ilyenkor, a melegvíz áramlás leáll, a radiátorok kihűlnek és bizony sok felhasználónk ezt rögtön hibaként érzékeli, bejelentik például, hogy ők kifizették, a meleget, ha kell, inkább kinyitják az ablakot, de legyen meleg a radiátor.
– Azt akarom ezzel mondani – magyarázta az ügyvezető – nagyon sok esetben lejjebb lehetne venni a fűtővíz- hőmérsékletet, és ezzel együtt meglenne a kellő meleg a lakásokban, csakhogy az embereknek különböző a komfortérzete Míg van, akinek a lakásban lévő pl. 23 fok elégnek bizonyul, más betelefonál, és hibát jelent ilyenkor.
MNT elmondta erre, hogy a Városközpontban lakik, és azzal együtt, hogy lakásuk végponton helyezkedik el, ha kinyitják az összes fűtőtestet teljesen, bír az ingatlanban akár 27 fok is lenni. Hozzátette, a végpont előtti mintegy 40 lakásban ráadásul ennél is melegebbnek kell lennie (a hőközpontból a végpont felé haladva a fűtővíz hűl). Ami a lényeg azonban, pár hete beszóltak a hibabejelentőnek, hogy túl nagy a meleg a városközponti lakásokban, és ekkor erre reagált a Hőerőmű diszpécsere, amennyiben megígérte, hogy némileg leveszik a fűtővíz hőmérsékletet. Ez meg is történt, és jól el lett találva a módosítás, amennyiben pár fokkal kevesebbet mutat immár mindenkor a lakásban lévő hőmérő, de még mindig jó meleg van.
– Kifejezetten bíztatom egy-egy lakókörzet lakóit – mondta erre Vollár Attila –, hogy ha úgy találják, túlfűtés van náluk, szóljanak be nekünk, mert hőközpontonként tudjuk módosítani azt az automatizmust, ami meghatározott külső hőmérséklet esetén, meghatározott hőmérsékletű fűtővizet állít elő. Magyarul, ha úgy érzi egy-egy közösség, náluk túlfűtés van, lejjebb tudjuk venni a fűtővíz hőmérsékletét (amint ez persze fordítva is igaz).
A külső hőmérséklettől függ a radiátorvíz melege
Zsombok György azt kérdezte, jól gondolja-e, hogy általában 50-60 fokos víz csörgedezik a radiátorokban?
Vollár Attila elmondta, a napi külső hőmérséklethez képest minden épületegyütteshez (pl. Schmidt lakótelep, Borbála lakótelep stb.) tartozik egy fűtővíz-hőmérséklet szabályzó görbe, amelynek négy pontja van. Az egyes külső napi hőmérsékletekhez tartoznak fűtővíz hőmérsékletek.
Például, ha kint 5 fok van, akkor 48-50 fokos melegvíz fog egy-egy lakásban a radiátorba kerülni, de ha mondjuk, mínusz 20 fok van kint, akkor 70-72 fokos lesz a radiátorba kerülő fűtővíz. A külső hőmérsékletekhez rendelt „radiátorvíz-hőmérsékletek” (ezt hívják a hőerőműben szekunder hőmérsékletnek) épületről-épületre változhatnak, az egy hőközponthoz tartozó lakótömbök igényeinek, jellemzőinek megfelelően.
A lényeg, hogy hőközpontonként tudja változtatni a külső hőmérsékletekhez tartozó radiátorvíz-hőmérsékletet az erőmű. Megbeszéltük Vollár Attilával, hogy ha elérünk a vezérlőbe, ezt meg is mutatja, pl. a városközponti épületegyüttes esetében (ha már MNT azt ismeri a legjobban).
MÉRÉSEK: a teljes kibocsátást megmérik
A mostani találkozó apropója az volt, hogy kértük a múltkori találkozón, hogy részt vehessünk egy mérésen. Bár, emlékeim szerint, ezt Vollár Attila ajánlotta fel. Viszont az ügyvezető úgy emlékszik, mi kértük ezt. Ebben nem is tudtunk megegyezni végül :) Sanszos, mintha úgy lett volna, hogy mi arról beszéltünk, legközelebbi alkalommal nézzük együtt át a közelmúlt mérési jegyzőkönyveit darabonként, és esetleg ezt a Hőerőmű vezetője úgy értette, hogy. Mindenesetre, november 23-án Vollár Attila hívott, hogy akkor 12-01-én lesz az a mérés, amire eljöhetünk, ha akarunk, de ne legyünk többen, mint 4-en.
Miután ezt átbeszéltük, arra kérdeztünk rá, ki, mit fog mérni most.
Vollár Attila elmondta, az FLA Kft. végzi majd a mérést, velük vannak sok éve szerződésben. A teljes kibocsátást megmérik, portartalommal, kénnel, nitrogénnel stb. együtt, ami az előírás. Az eredmények kiértékelése nem most zajlik, majd kapnak egy jegyzőkönyvet, amit majd bemutatnak nekünk, mondta az ügyvezető.
Zsombok György arra kérdezett rá, hogy a mérések azt az „üzemi állapotot” fogják-e tükrözni, ami jelenleg a szokásos, azaz, hogy szénnel/biomasszával tüzel az erőmű?
Vollár Attila elmondta, igen, az átlagos tüzelőanyag-felhasználás közben keletkező levegőterhelési kibocsátásokat kell most megmérni. Ami pl. most azt jelenti, hogy e pillanatban pl. össze van keverve cseh és orosz szén úgy, ahogy szokták használni, és e mellé biomassza, mert ez tükrözi a szokásos téli üzemi állapotot.
Változott a biomassza összetétele
Zsombok György következő kérdése az volt, a biomassza napraforgóhéj-darálékot jelent még mindig, vagy időközben változott esetleg a biomassza összetétele?
A kérdés talált: Vollár Attila jelezte, a szotyihéj egyeduralma időközben háttérbe szorult, mert bizonyos tulajdonságai nem bizonyultak elég kedvezőknek.
– Nekünk az a legjobb, ha olyan biomassza fűtőanyagot tudunk eltüzelni, aminek a részecskéi a lehető legtöbb időt töltenek lebegéssel a tűztérben. Ha túl kicsi a részecskék fajsúlya (viszont ehhez képest túl nagy a felületük, mint a héjacskák esetében), a tűztér huzatrendszere elviszi ezeket a kazán hátsó fertályába, ami miatt nem égnek el oly maradéktalanul, mint ahogy kellene nekik.
Megtudtuk Vollár Attilától, véget ért a szotyihéj egyeduralma biomassza fronton. De nem esett a biomassza messze a napraforgótól, amennyiben a mindenestül (fej, szár, héj, stb.) ledarált napraforgó jelenti napjainkban a biomasszát az erőműben.
A szalmabrikett nem vált be
– Vannak-e másféle energiaforrás-próbálkozások? – kérdezte MNT
– A biomassza féleségek közül a szalmabrikettel próbálkoztunk nemrég – válaszolta Vollár Attila. – De ez nem vált be, amennyiben a hatékony égetéshez a szalmabrikettet össze kell törni, és e miatt a plusz fázis miatt, ez mégsem bizonyult a jövőben járandó útnak. Ugyanakkor, a széndioxid-kibocsátás jövőbeni csökkentése miatt fontos olyan energiaforrásokat találni, amelyek CO2-kibocsátása a lehető legkisebb.
40 %-os biomassza arányra is képesek
– Hány százalék a biomassza aránya most a tüzelőanyag menüben – kérdezte Zsombok György.
– Az előző hónap biomassza-aránya 25 % volt, az igazi téli hónapokban, amikor tényleg hideg van/lenne (decembertől februárig) elméletileg 40 %-os arányt is képesek vagyunk elérni, az összes bevitt tüzelőhő arányában – magyarázta Vollár Attila.
– És a biomassza fűtőértéke, hogyan viszonyul a szénéhez – kérdezte a szakértő.
– Magam is megdöbbentem, milyen kevéssé tér el egymástól a szén és a biomassza fűtőértéke – mondta az ügyvezető. – A biomasszának – nedvességtartalomtól függően – 14-17 KJ/kg, a barnaszeneknek is 15-17 KJ/kg közötti a fűtőértéke.
– Amiben jelentősebben eltér egymástól a két tüzelőanyag, az a fajsúlyuk. Ugyanaz a kamion, szénből 25 tonnát, biomasszából 18-20 tonnát képes ide szállítani. Összességében azt mondhatjuk róluk, a fűtőértékük közel azonos, a fajsúlyuk viszont jelentősebben eltér.
Jobb az „egybe-darálék” a héjdaráléknál
ZsGy: A napraforgó darálék (ha egyben is van ledarálva) is egy könnyű anyag, ez nem okoz ugyanolyan gondot, mint a szotyihéj, hogy a tűztér hátuljába gyűlik össze, s emiatt nem ég el tökéletesen?
VA: Nem, pontosan az a jó ebben az anyagban, hogy a szemcsék lebegnek a tűztérben, és elégnek.
ZsGy: Tehát nem úgy viselkedik, mint a héj?
VA: A héj a kazánban „az elment hátra”, mert viszonylag nagy a felülete a súlyához képest. Hiába olaj-tartalmú, későn gyullad meg, ezért nem igazán jó. Ez a mostani darálék finomabb szemcseszerkezetű, mint a héjdarálék. Megnézhetjük az adagolókat, készletet, hogy lássátok. Ha kimegyünk a kazánházba, megnézzük a 3-as kazánt üzem közben, hogyan adagoljuk a biomassza darálékot, végig mutatom, hogy megy be, hol őröljük, stb., aztán megnézzük a mérést. Aztán, megyünk vezénylőbe, megnézzük, éppen milyen üzemállapot van.
Áramtermelés: már csak saját felhasználásra
Mielőtt elindultunk volna az üzemlátogatási körútra, Zsombok György rákérdezett arra, mennyi elektromos áramot termel manapság az erőmű.
Vollár Attila elmondta, a korábbiakkal ellentétben, értékesítésre már nem termelnek komolyabb mennyiségben áramot, inkább csak a saját, házifogyasztásukat fedezik abból a 1-2 MW-nyi áramból, amit a kapcsolt energiatermeléssel előállítanak.
Elmondta azt is, hogy ennek mi a technikai háttere, de ebbe most nem megyünk bele e cikkben. A lényeg, hogy amióta a MAVÍR nem veszi át szabott/jó áron a hőerőművek által termelt áramot, azóta nem érdemes az áramtermelésre koncentrálni, a hőtermelés lett a fő profilja az erőműnek.
Ezzel vége volt az irodázásnak, irány az üzem.
Egy kis múlt-idézés
Gépzaj. Gépzaj. Gépzaj. Ahogy beléptünk a Hőerőmű falai közé, már csak akkor halljuk egymást, ha kiabálunk. Ezt is csak akkor, ha egymás arcában vagyunk éppen. Itt a gépek a főszereplők, az ő hangjuk hallatszik leginkább. Így van ez a diktafonnal is, mikor visszahallgatom, tapasztalom, csak idönként érteni rajta a beszédet, a gépzaj legtöbbször túlharsog mindenkit. Míg Vollár Attila és Zsombok György szakmailag beszélgetnek, mi projektmunkatársak videózunk, hangfelvételezünk, fotózunk. (Úgyhogy, nincs remek folyamatos hangfelvételünk az üzemlátogatás e részéről, csak időnként elkapott párbeszédek vannak.)
Például, a hajdani két rostélyos kazán helyén járva, arról beszélt Vollár Attila, hogy e hely most leginkább egy horrorfilm forgatására alkalmas díszletnek tűnik, ugyanakkor ez az üzem egyik legértékesebb területe, mert pont a hőerőmű közepén van.
– Itt volt a rostély, itt az adagolója, ment körbe a rostély – mutatja a múlt mementóit Vollár Attila. – Ráment a szén a rostélyra, aminek a sebességét tudtuk változtatni. Az volt a cél, hogy mire a szén elér a körpályája végére, kiégjen. Ez egy széles rostély volt, 20 tonna gőzt tudott termelni. A kiégett szén maradékanyaga volt a salak, amit korábban csillékbe gyűjtöttek, és elindult a kötélpályán…, de ez már történelem…
(Hova is? Erről nem beszéltünk, de azóta utánanéztem (www.bit.ly/dorogi-eromu-wikipedia): „Az erőmű által termelt salakot 1920-ig lóvasúttal szállították a mai művelődési ház előtti tó feltöltésére. 1953-tól csillékkel, majd kötélpályán szállították az ódorogi völgyben található meddőhányóhoz. Pernyéjét a '70-es, '80-as években egy tóban tárolták a várostól északkeletre.”)
Majd a bányászat került szóba… hogy annak vége… Mélyművelésű bánya volt… ezért a működtetése drága volt, mondja Vollár Attila…
Közben turbinahang, kalapácsoláshoz hasonló zaj, nem érteni semmit… forró, melegített csövekről kapok el egy-egy mondatfoszlányt, ezekben megy a napraforgó-darálék a kazánokba, hallani, ahogy a darálék-darabkák nekiütődnek az öles körméretű csöveknek belülről…
Eközben Vollár Attila magyarázza éppen Zsombok Györgynek, hogy azért kell melegen tartani a darálék-beadagoló csöveket, hogy azokban is száradjon a matéria, „a cél az, hogy a valós teljesítményt, amit bent a kazántérben elérünk, azt hőtermelésre fordítsuk, és ne pl. a tüzelőanyag kiszárítására”, hallatszik a diktafonról vissza egy kevésbé zajos részen felvett mondat…
A korszerűsítések miatt csökken a hőigény
Aztán Zsombok György talál meg, és elkiabálja nekem, hogy érdekes lehet, amit mondott neki Attila előbb, miszerint évente átlagosan legalább 1-1,5 %-al csökken a hőigény, ahogy szép lassan egyre többen szerelnek fel termosztatikus szelepeket otthonaikban, cserélnek ablakokat, korszerűsítik a hőelosztó rendszereket a társasházakban… ez náluk, mint energiaigény-csökkenés jelenik meg.
Aztán feltűnik egy szép kerek mondat a zajongás közepette a diktafonon, miszerint Vollár Attila arról beszél: törekednek arra, hogy egyre többet kicseréljenek az ún. szekunder vezetékekből, amelyek a hőközpont és a házak között szállítják a melegvizet, erre szoktak pályázni is, nekik is érdekük, hogy minél kevesebb hőveszteségük legyen.
SZÉNSZAG, KÉNSZAG VERSUS BIOMASSZA-NITROGÉN
– Érzed ezt a pici kis szagot? – kérdezte tőlem Zsombok György. – A széntüzelés jellegzetes szaga, kénszag, a kénből valamennyi mindig kikerül a levegőbe, ha szenet égetnek, ezt lehet orrontani most.
Akinek vannak még – vagy éppenséggel újfent – szagemlékei a szénnel fűtő családi házak környékéről, egyből tudja, miről beszélünk. Azonban, itt is van új a nap alatt, amennyiben villámgyorsan kiderül, hogy – hála a kémiának – a szénszagmérleg másik serpenyőjében ott csücsülnek a biomassza nitrogén-atomjai, és jócskán keresztbe tesznek a szabadba vágyó kénmolekulák légkörbe iszkolásának.
– Mi is megdöbbentünk, amikor azt tapasztaltuk, hogy ha együtt használjuk tüzelésre a szenet a biomasszával, akkor a vártnál drasztikusan kevesebb kéndioxid (SO2) szabadul fel – magyarázta az ügyvezető. – Aztán rájöttünk, e környezeti haszonnak az oka az, hogy amikor a biomasszát elégetjük, annak nitrogéntartalma felszabadul, és ez megköti a szén égetésekor kiszabaduló ként. – Ebből aztán már következik az is, hogy össze lehet állítani úgy egy szén/biomassza tüzelőanyag-mixet, hogy alig keletkezzen kén.
Kamera a plexilapra
Közben – lépcsőre fel/lépcsőről le – haladtunk tovább, a kazánok felé. Egyszer csak, egy plexilap elé értünk, nem volt nagy, talán 60 cm átmérőjű. Mögötte sárgásfehér törmelék kevergőzött.
– Ez a biomassza – le tudod fotózni, Tamás? – kérdezte Zsombok György.
– Ennyire kis könnyű anyag, vett kézbe egy kisebb adagot Vollár Attila. – A plexilapra van irányítva egy kamera, hogy a vezérlőterem monitorjain is lehessen látni, mi a mögötte lévő biomasszával épp a helyzet
Eztán beszélgetésfoszlányok, zúgás/búgás hallatszik a diktafonon, s egy elcsípett mondat, amit az ügyvezető mond Zsombok Györgynek, miszerint 0-50 mm közötti a darált biomassza jellemző szemcsemérete.
Tűzgömbök
Majd a vezérlőterem felé vesszük az irányt – ahogy távolodunk a hangosabb zajfészkektől, ismét hallani valamit a diktafon-felvételből. Az ügyvezető arról beszél, hogy a darálék-malmokból 4 adagolócsövön keresztül fúvatják a napraforgó-részecskéket a kazánba. Mégpedig úgy, hogy a befúvók egymással szemben, azonos magasságban fújják be a napraforgó részecskéket a kazánba.
Így lehet kialakítani egy tűzmagot, amit egy másfél méter átmérőjű, gomolygó tűzgömbként kell elképzelni. Akkor megy rendben a dolog, ha erre a tűzmagra fújódik a malomból érkező őrlemény, így működik ugyanis a lehető legtökéletesebben (legnagyobb energiaátadással, legkevesebb maradékanyaggal, pernyével) az égés.
Na persze, ez csak elméletben van mindig így. Például, ha nem tökéletes a darálás, a nagyobb súlyú szemcsék, sajna nem lebegnek annyi ideig, hogy tökéltesen elégjenek. – Azokat a szemcséket, amelyek nem égnek el tökéletesen, visszaszívjuk, és visszavezetjük a kazánba egy második égési körre – magyarázza Vollár Attila.
Zsombok György eközben a felől érdeklődik, hogy mekkora a maradékanyag-képződés. Az ügyvezető azt válaszolja, minél nagyobb terheléssel mennek a kazánok, annál tökéletesebben égnek el a tüzelőanyagok. Pernye 5-8 % keletkezik, salak (a pernyénél nehezebb, nem lebegőképes tüzelőanyag maradék) ennél valamivel több, tudjuk meg.
A vezérlő-teremben…
A kazánoktól a vezérlő terem felé haladtunk. Bementünk a vezérlő terembe. 3-4 ember ült monitorok előtt.
– Most a 3-as kazán megy, a kollégák nyomon tudják követni, milyen terheléssel mennek a kazánok, hány malom üzemel… figyelik a kazánnyomást, sikeresen tartjuk-e azt a gőzmennyiséget, a 33 tonnát, amit kell… – mondta Vollár Attila.
– Mire kell figyelniük, mit kell kontrollálniuk? – kérdezte MNT.
– A berendezéseink képesek automata módban is üzemelni, de az emberi figyelem még ekkor sem nélkülözhető, hőt előállítani, kazánokat működtetni veszélyes üzem, ezt nem szabad elfelejtenünk – mondta Vollár Attila. – Egy példa. Ha mondjuk, látni, hogy lecsökken a nyomás, az egyúttal azt jelenti, hogy a termelt gőzmennyiség nem elégséges az igények (főként a Richteréi) kiszolgálására, ekkor pl. változtatni kell ennek az adagolónak (mutatja az ügyvezető) a fordulatszámán, és így több tüzelőanyag kerül a berendezésbe. De nagyon fontos, minden szempontból az is, hogy a lehető legtökéletesebben égjenek el a tüzelőanyagok, így pl. arra is figyelni kell, hogy a kazánba jól elosztva kerüljenek be a tüzelőanyagok, és azok ott jól égjenek el.
E helyt sikerül aztán tetten érni azt a kameraképet is, amin a már említett plexilap mögött kevergőző biomassza látható. – Minél finomabbak a porszemcsék, annál tökéletesebben égnek el – magyarázza az ügyvezető.
Túlfűtés: kérheted, hogy ne legyen
Itt, a vezérlőben futunk még egy kört a külső hőmérséklet és a radiátorokban áramló melegvíz hőfokának összefüggései körül. Figyelem, ez közérdekű tartalom, amennyiben megtudhatjuk belőle, mit/miért tesz/tehet a hőerőmű, ha mi bejelentjük neki, hogy pl. lépcsőházunk lakásaiban egyértelműen túl nagy a meleg.
– A Hősök terén, ahol lakom, évekig irgalmatlan túlfűtés volt, lezárt radiátorok mellett, átlagos hidegben 24-25 fok… – mondta MNT. – Mi végpont vagyunk, azaz, tudhatjuk, hogy akik előttünk vannak a rendszerben, azok még nálunk jobban is túl voltak fűtve. A lépcsőházunkból többen jeleztük ezt a hibabejelentő vonalon. Most levettétek a fűtést, ugyanakkora kinti hőmérsékletnél érezhetően nem annyira forrók a radiátorok, mint korábban. Úgy érzékeljük, hogy most jól „be van lőve” az a hőmennyiség, amit az épület kap, ami azt jelenti, hogy még mindig van egy kis puffer a rendszerben (azaz állíthatjuk melegebbre a hőfokot, ha csavarunk egyet a szelepen), de így jó, már nincs „szétfűtve” az épület.
– Gyere Tamás, keressük meg a Városközpontot, megmutatom, hogyan van most beállítva nálatok a rendszer – mondta Vollár Attila, miközben odaléptünk az egyik monitorhoz. – Dorog Baross, Dorog, Széchenyi, Dorog, Városközpont – sorolta az ügyvezető –, ez az, találtunk rá az illető monitorképre.
– A szekunder előremenő vízhőfok most 37,8 fok, magyarul 37,8 fokos vizet küldünk most a Hősök terei lakások radiátoraiba – magyarázta Vollár Attila. Mindig a külső hőmérséklettől függ, mennyire kell a radiátorokba küldött vizet (szekunder előremenő vízhőfok) felmelegíteni. Most tíz fok van kint, ezért elég ennyi is.
– De, mit állítottatok át, miért nincs olyan eszement meleg, mint eddig? – kérdezte MNT.
– Mindjárt megmutatom – mondta Vollár Attila. Miközben egy görbére mutat, magyarázza a dolgot:
– Van 4 pont ezen a görbén, amit be tudunk állítani. Azt állítjuk be, hogy ha kint mondjuk, 5 fok van, akkor a nap különböző időszakaiban, mennyire legyen meleg az a víz, ami a radiátorokba kerül. Rendelhetünk egyes hőközpontokhoz adott külső hőmérséklet esetére, pl. -20 fokhoz 72 fokos vizet, de lehet ez kevesebb is. Nálatok, lejjebb vettük kicsit a külső hőmérsékletekhez tartozó fűtővíz hőfokokat, így remélhetőleg megszűnt a reklamált túlfűtés. Egy szigetelt épület nyilvánvalóan kevesebb hőt fogyaszt, mint egy nem szigetelt, vagy kevésbé szigetelt. Az is biztos, hogy ezzel kicsit faragtunk a számlából is, hisz ha az épületegyüttes – pl. a Hősök tere – kevesebb hőt kap valamivel, mint eddig, akkor kevesebbet is kell ezért fizetni. Ha túl meleg van a lakásokban, tessék szólni. Mivel nálatok a végponton lévők jelezték, hogy túl sok hőt kapnak a lakások, nem kellett különösebben aggódnunk azon, hogy a többieknek esetleg ettől „hidege lesz”, ezért nyugodtan tudtuk csökkenteni a küldött hőmennyiséget.
Mérés/kibocsátások: a jó égetés az alapvető
Végül, a vezérlőből eljutottunk a mérés helyszínére, a nagy 120 méteres kémény tövébe, ahol egy ún. puttonyos autó állt, oldala kinyitva, benne a mérőműszerrel, s az abból a kémény felé tartó vezetékekkel.
A mérést végző FLA Kft. munkatársa elmondta, mit mérnek a füstgázelemző készülékkel. A lényeg, minden jellemző, jogszabályban előírt szennyezőanyag komponenst mérnek: széndioxidot, oxigént, szénmonoxidot, kéndioxidot, nitrogén-dioxidot…
Kérdeztük, elmondták, hogy hova dugják be a szondákat. – A kéménynek van 4 csonkja, ahol kijön kazán füstgáza, arra van fölszerelve egy mérőfedél, ami megtartja a szondáinkat – magyarázta a mérést végző szakember.
– A kémény tetején, közepén, vagy elején vannak a mérőszondák? – kérdezte MNT.
– Több ponton, a szabványban leírt helyeken – válaszolt az FLA-s szakember.
– Ha megtörténik a mérés, mi lesz? – kérdeztük.
– Bevisszük a laborba a mintákat, ott elemezni fogják őket, majd a jegyzőkönyvet elküldjük az Erőműnek.
Eztán Vollár Attilától azt kérdeztük, vajon most rosszabbak lesznek az eredmények, vagy jobbak, mintha nagy hideg lenne (és sokkal intenzívebb tüzelés)? Hisz ez nem éppen egy sztenderd december eleji hideg (2015-12-01-én 6,8-12 fok között volt Dorogon a hőmérséklet).
Az ügyvezető úgy fogalmazott, mivel mindig próbálnak a legjobb, leghatékonyabb tüzelőanyag-felhasználásra törekedni, ezért várhatóan ugyanazok a kibocsátások lesznek jellemzők, mintha hidegebb lenne. Kibocsátás-szempontból leginkább az számít, mennyire jó a tüzelőanyag elégetésének a minősége – na és persze a szűrőberendezése hatékonysága. – Minél tökéletesebb az égés annál kevesebb tüzelőanyagot kell felhasználnunk ugyanannak a hőmennyiségnek az előállítására – és minél tökéletesebb az égés, annál kisebb a károsanyag-kibocsátás – mondta az ügyvezető.
Megtudtuk még azt is, immár Fritz Jánostól, minden mérést – ezt is – 15 nappal annak megkezdése előtt be kell jelenteni a hatóság felé, hogy ha akarnak jönni ők is – párhuzamosan kontrollmérést végezni –, jöhessenek.
– Volt már ilyen? – Kérdezte MNT.
– Még nem. Olyan viszont már volt, hogy a felügyelőség emberei egyszer csak ott termettek a portán, hogy ők most mérni akarnak… Fölszerelték a mérőműszereket, és mértek.
– És ez egyáltalán nem baj, hanem kifejezetten így van ez jól – jegyezte meg Vollár Attila.
VIGYÁZNAK A KIBOCSÁTÁSOKRA
Egy kis hangulati összefoglaló. Fényképezhettünk, filmezhettünk, kérdezhettünk, komolykodhattunk és viccelődhettünk, az ügyvezető igazgató, Vollár Attila mindenben partner volt. Elmondta most is, amit már nem egyszer hangoztatott – s úgy tűnik, komolyan is gondolja –, a Hőerőmű hosszú távra tervez Dorogon, és ennek megfelelően fog üzemelni most és a jövőben is.
Vigyáznak a kibocsátásokra, amit lehet, megtesznek a levegőtisztaságért – úgy fogalmazott, neki kifejezetten fontos, hogy úgy most, mint tíz év múlva, nyugodt lelkiismerettel tudjon a szemébe nézni a helybelieknek.
Mohos Nádor Tamás