A svájci valóság
Történt egyszer, a XXI. század bekövetkezését követően nem sokkal, hogy egy magyar középvezető úgy döntött, megmutatja, mire képes, és hosszas keresgélés után egy svájci kisvállalatnál kapott állást. Kicsit szokatlan volt neki a merev környezet, a pedantéria, hogy még a hamut se verik le a földre, utcán pedig rá se gyújtanak, hogy ne szennyezzék a levegőt, csak az erre kijelölt, légkondícionált szobában.
Alig pár hónappal később felcsillant a szeme, amikor szembejött vele a NAGY LEHETŐSÉG. Egy fejlesztést kellett végrehajtani, amihez hasonlóban itthon már volt része, és rögtön látta, hogy a bezsállító árajánlatánál jóval olcsóbban tudja beszerezni a legköltségesebb berendezéseket. Mivel saját kezet kapott, pár hónap alatt lebonyolította a versenyeztetést, nem is a legolcsóbb ajánlatot választotta, hanem azt, amelyik garantálta a határidőre szállítást és a további szolgáltatások nyújtását.
A negyedéves beszámolót követően a cég elnöke az irodájába kérette. Hősünk boldogan mert, várta a dícséretet, hiszen 22%-os költcségcsökkentést ért el és semi probléma sem volt se a szállítással, se az üzemeltetéssel. Rendkívül megdöbbent, amikor ezért letolást kapott.
A svájci cég elnöke röviden közölte vele a cég filozófiáját:
1. Ha szükségünk van valamire, megnézzük, elő tudjuk-e állítani. Ha nem, eldöntjük, hogy szükségünk van-e a beszerzésére.
2. Ha a beszerzés mellett döntünk, akkor körülnézünk a településen, kinek van ilyen. Ha senkinek, akkor a kantonban keresünk, ha ott sincs, akkor Svájc egész területén.
3. Ha itt se találunk, akkor elgondolkozunk, hogy szükségünk van-e a beszerzésre. Ha igen, akkor megnézzük, vannak-e olyan svájci cégek, akik össze tudják rakni. Ha nem, ismét elgondolkozunk azon, kell-e nekünk a beszerzés.
4. Ha még mindig ilyen fontos, akkor megkeressük a külföldi partnereinket és ha találunk szállítót, előírjuk neki, hogy svájci partnerrel bonyolítsa le a szállítást és az üzemeltetést is bízza rájuk.
Lejegyezte a XXI. század, azaz a III. évezred beköszöntét követő 9. év tavaszán.
forrás - kispofa blogja: http://www.lmv.hu/blog/1843
