„Én vagyok az elnök, én nem pakolok széket”

Csillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktív
 

A civil szervezeteknél végzett önkéntes munka nyugaton ugyanolyan munkatapasztalatnak számít a karrier szempontjából, mint a "for-profit" szektorban eltöltött évek. Ugyanakkor Magyarországon erre még nincs kialakult gyakorlat, vagy a fejvadászok, munkáltatók nem tekintik egyenértékűnek az ilyesmit.

 

Vida Viktort, a Védegylet munkatársát, Kelemen Orsolyát, a Focus Consulting tanácsadóját, Nagy Ádámot, a Civil szemle főszerkesztőjét (ő lett az NCA új elnöke) és Balázs Bálintot, a Múlt-kor történelmi portál és az ESSRG kutatócsoport munkatársát kérdeztük, mi a helyzet a civil szervezeteknél végzett önkéntes munka terén nyugaton és itthon.

Mi a tapasztalat magyar viszonylatban, hogyan vélekednek az emberek a civil szervezeteknél végzett munkáról?

Kelemen Orsolya:  Hogy értékelhető-e a civil szervezetnél szerzett munkatapasztalat, nagy mértékben függ attól, hogy milyen területről, illetve pozícióról beszélünk. Általánosságban elmondható, hogy a versenyszférában egy pozíció betöltésénél a hasonló területen szerzett releváns szakmai tapasztalat jelenti a legnagyobb előnyt. A civil szervezetektől érkező álláskeresők helyzetét némileg nehezíti, hogy nálunk nem ismerik elég alaposan e szervezeteket, illetve ezek felépítését, működését, és ebben Nyugat-Európa nálunk jóval előrébb tart. Ha a versenyszféra szakemberei alaposabban ismernék a civil szféra működését, ez talán hozzájárulna ahhoz, hogy a non profit és a profit szféra mindinkább átjárható legyen az álláskeresők számára is.

Nagy Ádám: A civil szektorból a profit szektorba való átmenet ma még kevésbé elismert. Bár kétségtelen, hogy egy adománygyűjtő tevékenység mégis hasonló egy „sales” típusú feladathoz, egy projekt gyakorlatilag ugyanazt jelenti egy multinál is, mint egy civil szervezetnél, ahol adott esetben az erőforrás problémák és az önkéntesség miatt talán nehezebb sikereket elérni. Intézményes átjárás ma még nincs, ha a fejvadásznál civil tapasztalatra hivatkozik a jelölt, kinevetik. Jelei már vannak, hogy a szektor nagykorúságához érkeztünk, vannak már ikonikus szervezetek, melyek széles körben ismertek a multik HR-esei, döntéshozói előtt. Például a Védegylet adta a köztársasági elnököt, láthatóan komoly érdekérvényesítő képessége van. Ugyanúgy, mint a zöld szervezeteknek, amelyek meg tudták akadályozni a NATO lokátor építését a Zengőn. Függetlenül attól, hogy ezt helyesnek tartjuk vagy sem, maga az eljárás, az érdekérvényesítés olyan ügyes technikáját mutatja, amire egy multinak vagy egy lobbicégnek érdemes lenne felfigyelnie. Mindezek ellenére ma még nem jellemző, hogy egy-egy multi kifejezetten arra kérné a fejvadászt, hogy bizonyos civil szervezetektől vadásszon számára jelöltet.
 
Hogyan működik ez külföldön? Miben különbözik a többitől egy olyan önéletrajz, amiben az önkéntes munkát is feltüntetik a jelöltek?

Vida Viktor: Egyértelműen nagyobb szerepe van a külföldi önéletrajzokban a civil önkéntességnek. Általában az egyéb tapasztalat, vagy az érdeklődés rovatban a legnagyobb természetességgel tüntetik föl. Aki látta az örökbecsű Nagy franc a kis francia című német-angol-amerikai vígjátékot, emlékezhet rá, hogy a texasi gimi szeme fényét alakító egyik főszereplő  elvégez egy sor önkéntes munkát pusztán a saját karrierje érdekében.  Mindenféle elhivatottság nélkül gyűjti a civilkedéséről a bizonyítékokat saját előmenetele érdekében, mert ott ezt értékelik, sőt, elvárják. Mindez egy magyar néző szemében nemhogy furcsa, de szinte értelmezhetetlen.

Nagy Ádám: Az EU régebbi tagországaiban ez jóval fejlettebb, az Egyesült Államokban pedig egy kialakult rendszer. A civil és a profit szektor közötti átjárások ún. életkori sajátosságok: amikor a 20-as éveiben járó milliomos csemete „civilkedik”, az egy bevált tanulási forma, amely során sokféle tevékenységen keresztül megtanulja a projekt menedzsmentet. Az Egyesült Államok ebből a szempontból más szociokulturális környezet, ahol az önérvényesítés sokkal jellemzőbb. Az önéletrajzban nem hobbiként, hanem munkatapasztalatként tüntetik fel a közösségi aktivitást. Külön értékelési szempont, hogy milyen típusú közösségi tevékenységet fejtett ki, milyen tapasztalata van valakinek. Például, ha olyan civil szervezetnél volt önkéntes, ahol fogyatékkal élő gyerekekkel foglalkozott, teljesen természetes - talán ezen a területen már Magyarországon is -, hogy hasonló tevékenységű állami intézménynél elfogadják és értékelik ezt a munkatapasztalatot. Nyugaton viszont akkor is beszámítják az ilyen jellegű munkát, ha nem teljesen profilba vágó tapasztalatot szerzett, de az elsajátított készségek - például projekt menedzsment, rendezvényszervezés, költségtervezés - hasznos lehet a profit szektorban végzendő munka során is.

Balázs Bálint: Tény, hogy az önkéntes munka nálunk meglehetősen alulértékelt. Gyakran lehet olvasni hazai civil kutatások beszámolóiban, mennyire elmaradt az európai modelltől a hazai non-profit szektor a közösségi szolgáltatások ellátásában. Az ellenkezőjére számos európai és amerikai példát említhetnénk - számomra a legmeggyőzőbb Clintonék esete, Hillary és Bill Clinton önéletrajzában meghatározó a közösségi és önkéntes munka (volunteering). A Szent István Egyetem  Közösségi Tanulás és Önkéntes Központja 2005 és 2007 között megpróbált az egyetemi rendszerbe bevezetni egy programot, hogy a diákokat önkéntes tevékenységek végzésére sarkallja, összekösse az egyetemet a Gödöllő környéki és régiós civil szervezetekkel.

Civilek a pályán

Mióta aktívak a civil szervezetek Magyarországon? Mi az oka, hogy még nem alakult ki az ilyen jellegű tapasztalatok értékelésének kultúrája a munkaerőpiacon?

Balázs Bálint: A civil szervezetek társadalomtörténetünk folyamatainak ciklikusságát követték. A középkortól elsősorban a szegénygondozásban, a betegek gyógyításában már megjelentek a legkülönbözőbb közösségi szolgáltatások. A török és Habsburg időszakban elapadtak az önszerveződés folyamatai, majd a reformkorban a társadalmi haladás és a jótékonykodás eszméje újra mozgósította az egyesületi törekvéseket. A két háború közötti virágzó időszak után az államszocializmus megint cenzúrával élt, csak a pártellenőrzés alá vont hivatalos civilek maradtak a pályán - nőszövetség, béketanács, népfront. A rendszerváltást éppenséggel a civil és érdekképviseleti szervezetek újabb lendülete készítette elő.

Nagy Ádám: 1989 környékén alakult ki a megfelelő jogi környezet a civil szervezetek létrejöttéhez, tehát igazából a rendszerváltás hozta el a lehetőséget, hogy Magyarországon is civil tevékenység alakulhasson ki. A civil szektornak két funkciója van: szolgáltató, illetve kontroll funkció. A szolgáltató olyan szociális feladatok ellátását jelenti, melyekyet az állam nem képes vagy nem kíván ellátni. A kontroll funkció során a multikat vagy az aktuális hatalmat hivatottak ellenőrizni. Az elmúlt húsz évben kivirágzott ez a szektor, az első időszaka lezárult a civil világnak, alapfunkciói megvannak. A következő lépés, hogy jogi és pénzügyi szempontból megerősödjenek, ami elősegíti, hogy értékelni tudjuk őket, illetve széles körben ismertté váljanak. Bár a három szektorból (1. állami, 2. piaci, 3. non-profit szektor) ez a legkisebb szektor, mégis meg kell értenünk, hogy nélkülözhetetlen.

Milyen felkészültséget igényel a civil tapasztalatok megfelelő értékelése a fejvadászoktól, HR szakemberektől a kiválasztási folyamat során? Hány év alatt alakulhatna ki egy ilyen kultúra a munkaerőpiacon, amiben figyelembe veszik a civil szektorban szerzett tapasztalatot?

Nagy Ádám: Nem kellenek évek ehhez, de mindenképpen szükséges lenne beépíteni ezt a szemléletet a HR-esek képzésébe, illetve a multik logikájába. Nem kell újraképezni a HR szakembereket, csak újra kéne struktúrálni a világképüket: hogy igenis vannak olyan készségek, például az önkéntesek motiválása, mobilizálása, vásárlás ösztönzési eszközök, amelyek jól alkalmazhatóak a profit szektorban. Ugyanakkor a civil szervezeteknek is lenne mit tanulniuk a profit szektortól, ilyen például a minőségbiztosítás és a stabil szervezeti működés.

Milyen "civil tapasztalat" milyen "for-profit" tapasztalattal konvertibilis?

Kelemen Orsolya:  Asszisztensi, szervezési, projekt-koordinációval, kommunikációval kapcsolatos feladatköröknél és pozícióknál a civil szervezetnél töltött tapasztalat értékelhető tapasztalatnak tekinthető, a pályázók jól tudják hasznosítani ott szerzett tudásukat és tapasztalatukat a versenyszférában is. Speciális vállalati tapasztalatot és szakmai hátteret igénylő pozícióknál (pl. számvitel, pénzügy, marketing, informatika)ugyanakkor nem számít előnynek a civil szervezetnél szerzett tapasztalat, a cégek ezekre a területekre vállalati környezetből érkező pályázókat preferálnak. Ezekről a területekről nem mindig könnyű for-profit cégekhez távozni.

Jelenthet-e gondot a civil szférában szocializálodott személyiség a multikhoz való beilleszkedésben?

Nagy Ádám: Német típusú, szabályozott kultúrájú multinál nehezebb dolga lehet egy dinamikus civil légkörhöz szokott munkavállalónak, de egy kreativitást jobban támogató, modernebb, stratégiai HR menedzsmentet valló cégnél nem kizárt, hogy jól érvényesülhet egy civil szervezetnél szocializálódott jelölt. Nyilván a Greenpeace aktivistából soha nem lesz bálnavadász, de például a fogyatékkal élő gyerekekkel foglalkozó non-profit szervezettől gond nélkül el lehet helyezkedni  gyógyszergyárnál vagy egészségügyi termékeket forgalmazó cégeknél.


Non-profit, for-profit, két jó barát?

A szervezeti felépítésük, működési mechanizmusaik mennyiben hasonlóak és miben különböznek a "for-profit" szervezetekétől?

Nagy Ádám:
A civil szervezetekre a dinamizmus jellemző, ami jó is és rossz is. Jó, mert gyorsan tud reagálni egy-egy változásra, nincsenek lassú, hierarchikus döntési mechanizmusok, ugyanakkor rossz, mert a hosszú távú, stabil működés nem garantált. Relatíve gyorsan tudunk alakítani egyesületet vagy alapítványt, ha tízen összeállunk, de ha nincs már kedvünk csinálni, akkor fogjuk magunkat, odébb állunk, abbahagyjuk. A tulajdonosi szemlélet csak korlátozottan sajátja a civil világnak. Nagy a fluktuáció a rendszerben, személyes sértődés esetén is simán elmegy valaki máshová, míg egy for-profit cégnél, ahol a munkából élünk, ez lassabb vagy nehezen megvalósítható. Ha egy nagy vállalattól kilép öt ember, a tulajdonos újraszervezi a céget. Ha egy kis helyi szervezetből kilép öt véleményformáló, a szervezet és vele együtt a tevékenység is ellehetetlenül. Vannak ugyan nagyobb non-profit szervezetek pl. a Vöröskereszt, a Greenpeace vagy a Védegylet, amelyek a szektoron belül nagynak számítanak, ezért van mód a minőségbiztosításra és a stabilitásra, de a civil szervezetek 90 százalékáról ez nem mondható el, többségük kisebb, rugalmasabb szervezet, mely csak néhány vagy néhány tucat önkéntesből áll.

Mi az, amit kizárólag civil szervezetnél lehet elsajátítani?

Vida Viktor: Az önkéntes munka általában kreativitást, önállóságot igényel, de vannak esetek, amikor csapatmunkát, fegyelmezettséget és bátorságot követel.  Emellett a folyamatos külső nézőpont fenntartását az adott tevékenység esetén, egyfajta önkritikát, hogy szem előtt tartsuk, az adott munkának mi az értelme és haszna.

Nagy Ádám: A világ szerencsésebb részén a munka fizikai felét is meg kell tudni fogni. Ezért ott jó pont a civil tevékenység, mert az erőforráshiány miatt, nem kerül egyből státuszba az illető, hanem önkéntesként „alantasabb” feladatokat is biztosan el kell végeznie. Nincs az, hogy „én vagyok az elnök, én nem pakolok széket”. Ha civil szektorban szerzett tapasztalatot valaki, az garancia a profit szektorban működő munkáltatónak, hogy a jelölt képes ún. „hands-on” vezetésre, nem ijed meg és nem utasítja vissza az operatív feladatokat. Mindemellett - ahogy már említettük - dinamikus, gyorsan reagáló munkakultúrát sajátított el, ami adott esetben és adott tevékenység során előny lehet.

Kik választják inkább a civil munkát szemben a „for-profit” karrierrel?

Vida Viktor: Úgy tapasztaljuk, hogy Magyarországon a civil szervezeteknél végzett munka választásában az egyetemi tanulmányokhoz kapcsolódó gyakorlati tevékenység a döntő szempont, esetleg az akadémiai (tudományos) karrier építése. Nem jellemző a jópont gyűjtés a for-profit, vagy állami karrierhez. A másik régóta meglévő motiváció az önkénteseknél az, hogy értelmet tudjanak adni a szabadidejüknek, sőt, akár alacsonyabb bérért, de „értelmes” munkát találjanak fizetett NGO alkalmazottként. Sokszor éppen a for-profit mellett végzik a civil önkéntes munkát, vagy nemegyszer olyanok jönnek a Védegylethez, akik úgymond kiégtek egy multinál, vagy megunták a for-profit szervezetek világát. Egyelőre azt látjuk, hogy inkább szemben áll a for-profit, és a non-profit karrier, noha biztosak vagyunk benne, hogy a nyugati országokhoz hasonlóan a kettő közeledni fog egymáshoz.

Nagy Ádám: A válság kapcsán kiemelt feladata van ennek a szektornak. Bár a gazdaság újra lendületbe hozatala elvonja róla a figyelmünket, mégis érdemes odafigyelni, hogy például a bedőlő hitelek kapcsán máris megugrott a civil segítséget igénylő ügyfelek száma. A szociális hálót és a társadalmi összefogást ma - és a jövőben egyre inkább - a civil szféra testesíti meg, ezért nélkülözhetetlen eleme a társadalomnak.
Bereczky Márta – HVG.hu

(2009-03-26)

 

 

Szóljon hozzá!

Biztonsági kód
Frissítés

Ön itt van: Címlap ZÖLD SOROK Szemle Lapszemle „Én vagyok az elnök, én nem pakolok széket”